GyIK
A politikusoknak semmiféle közérdekű vezetői képességeik nincsenek, ugyanis veled nem törődnek, az érdekedben egyáltalán nem cselekszenek. A politikusok esze nem jár a világ jobbításán, helyette a saját, a családjuk és a haverjaik érdekeit tartják szem előtt. A karrierpolitikusok fő képessége a megnyerő mosolygás és a jól időzített kézfogás. Kétarcú, pénz- és hatalommániás társaságról beszélünk, akik összejátszanak a szupergazdagokkal, hogy a lakosságot a lehető legnagyobb függésben tartsák a lehető leghosszabb ideig. (pl. bankhitel) Újra és újra bebizonyították, hogy sem a szándék, sem a képesség nincs meg bennük ahhoz, hogy az átlagemberek akaratát képviseljék. Ehelyett csak és kizárólag a saját elitjük törekvéseit valósítják meg. Ez nem érdem, hanem agyrém.
Az érdemeket felmutatni képes személy képes bebizonyítani, hogy tudását szélesebb néptömegek érdekében használja. Tehetséges, rendelkezik a megfelelő szaktudással és sokéves tapasztalata van, hogy ténylegesen megoldja a szociális problémákat. Ezek a tulajdonságok egy politikust juttatnak az eszedbe? A te életedet befolyásoló politikusok vajon tisztelettel viseltetnek a civil és emberi jogok iránt? A politikusaid a lakosság általános akaratát valósítják meg?
A demokráciánk teljességgel csődöt mondott azon a téren, hogy érdemes vezetőket tegyen meg az ország élére. Az esetek nagy részében korrupt ügyvédekről van szó, akiknek egyetlen használható szaktudása sincs. Akkor sem tudnák megoldani a szociális problémákat, ha akarnák (pláne úgy, hogy nem akarják). A közérdekre fittyet hánynak, ehelyett a közpénzcsapolás és a dicsőség hajhászása körül forog az életük. Ezeknek az embereknek nincs helye a közéletben. Süllyesztőbe velük. Jöjjenek a feladatra érdemesek!
Ha nem tudod, hogy kell repülőgépet vezetni, beülnél a pilótafülkébe száz utassal a hátad mögött? Dehogy ülnél, hiszen felelősségteljes, jó ember vagy. Ugye? A felelősség felvállalása előtt a legjobb oktatóktól sajátítanád el a pilótaszakmát, ugyanis feltehetőleg nem akarsz az újságok címlapjára kerülni azzal, hogy tragédiát okoztál!
A meritokráciában mindenki egyenlő eséllyel részesül a lehető legjobb oktatásban, ami csak elérhető és mindezt ingyen. Folyamatosan képzed magad, a képességeidhez mérhető közérdekű dolgokat cselekszel, majd ha eljön az ideje, az asztalra lerakott érdemektől függően felelősen résztveszel a napi döntéshozatalban. Szeretnél egy adott kérdésben szavazni? Ha a tudásod, a képességeid vagy a tapasztalatod lehetővé teszi, akkor megteheted, sőt politikai szerepet is vállalhatsz. Úgy, ahogy repülőt sem vezetnél a kellő pilótatudás nélkül. Miért kéne azoknak szavazniuk, akiknek fogalmuk sincs, miről szavaznak? A meritokrácia tesz róla, hogy a döntéshozatalt felelős gondolkodás előzze meg. Csak és kizárólag így lehet jövőbemutató módon országot működtetni.
Fontos megjegyzendő kitétel, hogy a kritériumok nem egy önjelölt elit agyának szüleményei, hanem konszenzuson alapulnak.
Az emberiség története szorosan összefügg a haladással, a technológiai és szociális fejlődéssel. Amint az intelligenciánkat és a kreativitásunkat vetettük be, jelentőségteljes találmányokkal ajándékoztuk meg magunkat, az emberi élet valamennyi területe fejlődésnek indult. A társadalomszervezés miért ne fejlődhetne? Miért kéne ennek megrekednie egy ponton, hogy úgy is maradjon az idők végezetéig?
A demokrácia megérett a továbblépésre. A meritokrácia felhasználja mindazt, amit a demokráciától tanult és hozzáad még valami jobbat. Képesek vagyunk a demokrácia sikereiből és balsikereiből tanulni, és ezt a tudást egy jobb társadalomszervezési módszer bevezetésére fordítani. Pontosan úgy, ahogy a demokrácia kialakulását is megelőzte egy hasonló folyamat. Bármelyik ország is valósítsa meg a következő generációk vezetési módszereit, az egész emberi fajt magasabb szintre fogja emelni. Állj be a haladás mellé!
A helyzet az, hogy az oldalunkon bemutatott gondolatok túlnyomó többségét nem is mi találtuk ki, de a mi munkánknak köszönhetően állt össze egységes képpé. A meritokratikusságra való törekvés igénye már az ókorban felmerült, de a technológia és a közgondolkodás nem tette lehetővé, hogy megvalósulhasson. A technológia manapság adott, de a közgondolkodás még mindig nem elég fejlett.
A demokrácia problémái valójában egyszerűek. Ha tüzetesebben és főleg racionálisan megvizsgáljuk őket, nem annyira nehéz megoldásokat találni. Ha van egy hibásan működő rendszerem, és abban elég jól behatárolhatók a problémák, akkor nem feltétlenül a foltozgatás, javítgatás az üdvözítő, hanem a csere.
Ha elvetjük a berögzült dogmákat, könnyen felismerhetjük, hogy a meritokrácia a demokrácia természetes és logikus folytatása. Sokan azt gondolják, hogy a demokrácia alapvelve jó, csak a megvalósításon esett csorba. Ez sajnos nem igaz, mert az alapelvben van a probléma.
Ha van 1000 szántáshoz-vetéshez értő földművelőnk és van 1 hídépítéshez értő mérnökünk, a feladatunk pedig az, hogy hidat építsünk, akkor kit bízunk meg a tervezéssel? A mennyiség nem javít az eredményen, de a minőség igen, más szavakkal, a szaktudás érvényesítése itt a kulcsszó.
Az általunk kínált megoldásokat nem tekintjük dogmának, folyamatosan fejleszthetők és ebbe szeretnénk minél több fogékony embert be is vonni.
A demokrácia egyik legsúlyosabb defekciója az, hogy a szabadversenyes kapitalizmus lelkes jelszava alatt a profitszerzés megtámogatására mérhetetlen piaci szabadosságnak adott teret. Ez emberi ésszel felfoghatatlan vagyoni különbséget hozott létre a világban. Kábé egy tucatnyi ember kezében annyi vagyon összpontosul, mint 3,5 milliárd másiknak. Ez egyszerűen emberiségellenes és mindenképpen megálljt kell parancsolni neki. Ha esetleg elkerülte volna a figyelmedet, a mérhetetlen környezetkárosítás is ehhez köthető.
A megoldás két alapelemet tartalmaz:
- A szabadossá vált kapitalizmus visszavezetése a valódi szabadpiac koncepciójához, ahol nem simliskedés, hazudozás, lobbizás, korrupció és hasonlók érvényesülnek, hanem mondjuk az innováció, a kitartás, a szakértelem és úgy általában az emberi érdemesség. A futóversenyen ne az győzzön, aki felrúgja a másikat, hanem az, aki gyorsabban fut.
- A politikusok és szupergazdagok összejátszását a lehető leghatékonyabban, a törvény szigorú erejével meg kell akadályozni.
Összegzésképpen az egész gazdasági rendszerre közérdekű fékeket kell rakni. Ez mindannyiunk közös érdeke. A meritokraták fontossági sorrendje: Környezet, Ember, Profit
Minden egyéb esetben a civilizációnk záros határidőn belül el fog pusztulni.
A közpénzeken élősködő hierarchikus szervezetek, vagyis a pártok uralmát. A demokrácia régen nem a pluralista véleményütköztetésről és hasonló, ma már sajnos idealisztikus koncepciókról szól, hanem a hatalmi és pénzügyi érdekcsoportok kőkemény harcáról a közpénzek feletti felügyeletért. Itt valójában senkit nem érdekel már a te véleményed, a választást lealacsonyították a fenti törekvés minél hatékonyabb érvényesítésére. Ha azt gondolod, hogy ez csak hazai probléma, tévedsz. Az egész világot megfertőzte már ez a politikai járvány.
A lényegre törő válasz az, hogy egyszerűen nincs hatalmunkban ezekre közvetlenül szavazni. A képviseleti demokrácia ennyit tesz lehetővé. Gyakorlatilag 4 évente kapsz egy "nagylelkűen" felajánlott lehetőséget, hogy eldönthetsd, onnantól kinek fizetsz adót és kamatot, továbbá kik csapolják a közpénzeket. A listás szavazás is arra a lett kitalálva, hogy a pártokraták vezetőinek ne kelljen megmérettetnie magukat valós körülmények között, így a listán bárkit bejuttathatnak a parlamentbe. Olyanokat is, akiket a büdös életben nem látnál ott szívesen.
Ha ezen változtatni akarunk, akkor át kell térni a közvetlen szavazás rendszerére.
Enélkül a szavazataink eltűnnek egy nagy fekete lyuk mélyén, és semmi nem változik. A politikusok zavartalanul halászhatnak tovább a zavarosban. A demokrácia újra és újra a legkisebb közös többszörös elve alapján kiválasztott kormányzó testületet eredményez, amely egyrészt nem vagy csak érintőlegesen ért a munkájához, másrészt korrupt. Ez utóbbi teljesen oldalfüggetlen, tehát minden politikus érintett valamilyen formában.
Hozzánemértő és korrupt emberek hogy lennének képesek mondjuk a közoktatást továbbfejleszteni? Ha a képzettek és emberszeretők nem ragadják magukhoz végre a kezdeményezést, a tájékozatlanok, megvezetettek vagy éppen kapzsik egy destruktívan kontraproduktív kormányra bízzák a hatalomgyakorlást. A megvezetett szavazók gonosz kormányokat táplálnak, a gonosz kormányok pedig újabb megvezetett szavazókat termelnek. Ezt így akár dedókráciának is nevezhetjük. Halálos spirál, amiből nincs menekvés.
A politikusokat miért nem ugyanolyan elvek mentén választjuk, ahogy a légiirányítókat? A politikusok egy teljes nemzetért felelősek és mégsincs birtokunkban az az eszköz, amivel a harácsolókat és hozzánemértőket távoltartjuk a hatalomtól. Hol van a feltételrendszer? Hol van a felelősségrendszer? Sehol. A mentelmi jog is csak arra jó manapság, hogy megússzanak minden létező fehérgalléros bűncselekményt, amit elkövetnek. A politikusok gyakorlatilag zavartalanul azt csinálnak, amit nem szégyellnek és ők nem szégyellősek.
Addig, amíg nem választjuk meg a megfelelő embert a megfelelő feladatra, semmilyen problémát nem fogunk tudni megoldani. A meritokrácia arra van kihegyezve, hogy mindenhova a megfelelő ember kerüljön, ténylegesen a legjobbjaink. Ők azok, akik meg akarják és meg is tudják oldani azokat a kulcsproblémákat, amelyek megoldását mindenki annyira áhítja.
A likvid demokrácia koncepciója a szavazás menetének közvetlenné tételén kivül nem változtat alapvető paradigmákon. Mi ezt kevésnek találjuk az igazán hatékony társadalomszervezéshez. Ezzel párhuzamosan a likvid demokrácia szavazatdelegálási elvét kifejezetten elutasítjuk, ugyanis ez súlyos visszaélésekre adna lehetőséget.
Visszakérdeznék.
Mi a demokrácia célja? Meg tudjuk ezt egyáltalán fogalmazni?
Mi megpróbáltuk egy mondatba tömöríteni a lényeget:
A demokrácia célja a konszenzuson alapuló közérdek minél hatékonyabb érvényesítése.
Képes erre a demokrácia? Évtizedes tapasztalatok alapján bátran állíthatjuk, hogy nem. Éppen ez adta a lökést annak, hogy más megoldás után nézzünk.
A gyakorlati demokrácia már régóta eltér a filozófiai definíciójától.
A célok tehát nem igazán különböznek, a jobbító szándék ugyanaz, viszont az eszközök mások.
A modern meritokráciával kapcsolatban azt kell tudatosítani, hogy nincs hatalmi elit. Mi nem várjuk el, hogy mindenki meritokrata legyen, nem akarjuk, hogy meritokrata kormány legyen, nem akarjuk, hogy minden sajtótermék ezt szajkózza, ugyanis a rendszer működési elvéből adódóan az átlagember a saját bőrén érezné a pozitív hatásait. Ezzel együtt egy dolgot akarunk, hogy a három fő tömb (bal, közép, jobb) egyenlő képviseletet kapjon, mert így végre megszűnne a 4 éves váltórablás gyakorlata. A pártokráciáról nem is beszélve.
És hogy mi garantálja mindezt? Az, hogy a valódi döntést a lakosság kritériumoknak megfelelő része hozza meg a hordozható kommunikációs berendezés segítségével. Ha valaki vissza akarna élni a hatalommal ebben a rendszerben, akkor sem tud, mert számos ponton meg van kötve a keze. Ez egy önszabályozó rendszer.
Egyik sem és mindkettő egyszerre. Fából vaskarika? Nem igazán. Amikor a mai fogalmaink szerint baloldalinak kell lennünk, akkor azok vagyunk, amikor jobboldalinak kell lennünk, akkor azok vagyunk. Ez a meritokrata középutasság a gyakorlatban. Pontosan elegendő ahhoz, hogy kritikusan szemléljük mindkét oldalt és józanul mérjük fel a felmerülő problémákat, kérdéseket. Valójában az egész jobb/bal felosztás sem jó egyébre, csak a választók antagonizálására. A választópolgár alapvetően nem jobb- vagy baloldali, hanem emberi lény, emberi értékekkel. Ezek mentén kell a jövő közéletét szervezni és ez hamar felvirágoztatná az amúgy eléggé leamortizálódott politikai életet.
Egy demokráciában a médiapropaganda nagyon veszélyes fegyver tud lenni, mert a tájékozatlan emberekbe igen határozott véleményt tudnak táplálni olyasmiről, amiről valójában gőzük sincs. Ugyanakkor, ha a választók jól informált emberekből állnak, a propagandának semmi esélye nincs, hogy beleszóljon a politikába. A meritokráciában a média agymosógépét teljességgel kiiktatja a hozzáértés és tájékozottság kollektív hatása.
A kutatások azt mutatják, hogy a szegénység árnyékában élők kevésbé kreatívak, kevésbé elkötelezettek és a produkált eredmény is észrevehetően gyengébb. Dolgoztathatsz rabszolgaként embereket, hogy hónapról hónapra kifizethessék a számláikat, de ezzel szemben akár egészséges munkásaid is lehetnének, akik lelkesek, kreatívak, tökéletességre törekvők. Olyanok, akik szeretnének valami nyomot hagyni a világban. Szerinted melyik hozzáállás eredményez jobban működő gazdaságot? A társadalmunk legtermelékenyebb tagjai nem rettegnek a szegénységtől, ezért nem dőlnek be annak a mesének, hogy a szegénység növeli a termelékenységet. A rabszolgák hitvány, lelketlen munkát végeznek. Egyetlen egy munkaadót sem szabad engedni, hogy rabszolgamunkát vagy gyermekmunkát vegyen igénybe.
A legtöbbünket az motiválja, ha a tehetségünkre alapozott tudásunkat fejleszthetjük, kreatívak vagyunk és hozzáadunk valamit a világhoz. A valódi vétek az, hogy átlagemberek millióinak tehetsége elvész a reménytelen robotolásban anélkül, hogy kamatoztathatnák a képességeiket.
A konzumerizmus a fogyasztói társadalom mellékterméke, ahol a marketingosztályok sok millió dollárt költenek az ész nélküli vásárlás ösztönzésére. A konzumerizmus valójában súlyos visszaélés a technológiák adta előnyökkel, amely hasonlít a drogozáshoz. Ha a technológia rosszul van felhasználva, embertelenné és kiégetté tesz mindenkit. Például a világ legjobb szoftvermérnökei mikrotranzakciós lehúzásra szakosodott buta játékocskákba ölik az energiájukat. Ez a tehetség legförtelmesebb módon való elherdálása és az emberiség szégyene. A meritokrácia megváltoztatja a gazdasági ösztönzés rendszerét, mégpedig olyan irányba, hogy a mérnökök a világ jobbításán fáradozzanak és ne az unatkozó internethuszárokat kopasszák még jobban. A meritokrácia gyógyírt jelent a konzumerizmusra, mivel a technológiákat a valódi szociális problémák irányába tereli. Mi történne akkor, ha minden bombagyártó hadiipari tudós nagyhirtelen a környezetrombolás megakadályozásán kezdene dolgozni? A meritokrácia elegyengeti az utat, hogy ez történjen. Ha a technológiákat intelligensen használjuk, az emberiség a felvirágzás mezejére lép. Kijelőli az emberi lélek felszabadításának irányát. Spirituális fejlődés nélkül ugyanis nem igazán lesz komoly társadalmi fejlődés sem.
A tipikus szupergazdagoknak semmi érdeke nem fűződik ahhoz, hogy a köz érdekében bármit is csináljanak, és ha még akarnának sem tudnának, mert nem értenek semmihez. A legtöbb szupergazdagnak egyetlen képessége van: hogy csináljon még több pénzt magának. Ha valójában érdekelné őket a társadalom, nem halmoznák a vagyonukat. Nem fizetnének a politikusoknak, akik közérdeket sértő törvényeket szavaznak meg az ő érdekükben. Tegyük fel, hogy valamelyik szupergazdag öreg korára változtat a világhoz való hozzáállásán és adakozni kezd. Sajnálatra méltó módon még ebben az esetben sem lesz meg a társadalom fejlesztéséhez szükséges képzettsége.
Bill Gates az egész életét azzal töltötte, hogyan semmisítse meg az övénél kisebb vállalkozásokat még azelőtt, hogy elég nagyokká válnának a Microsofttal való rivalizáláshoz. Most azt játssza, hogy a tömérdek zsákmányból nagy kegyesen visszaoszt a köz javára. De vajon hihetünk-e neki? Nem volna jobb, ha a gyógyászat, a gépészet, a gazdaságtan, a szociológia vagy pszichológia legjobb nagyágyúi döntenének III. William Henry Gates helyett? Miért sikerült Bill Gates-nek ekkora hatalomhoz jutnia? Azért, mert kapzsibb volt a versenytársainál? Azért mert könyörtelenül pumpálta a pénzt a bankszámlájára? Nem pusztán ezért. Összejátszott az épp uralkodó kormányokkal.
A közvéleményt lefizetett zsurnaliszták és hivatásos hazudozók formálják. A demagóg ígéretek mellé csomagolt megnyerő modor tökéletesen elegendő ahhoz, hogy egész néptömegeket vezessenek meg mindenféle politikai lózunggal. Ez a racionális szavazás helyett érzelmi szavazást eredményez, amely módfelett közérdekellenes végeredményt szokott produkálni.
A kollektív IQ egyszerre nagyot tud zuhanni, amint a Kedves Vezető azt mondja a tömegeknek, amit azok hallani akarnak. Így nem lehet felelősségteljes döntéseket hozni.
A „tömegek bölcsessége” egy nagy humbug. A demokrácia bebizonyította, hogy a tömegek bölcsessége öltönybe bújtatott farkasokat ültet a nyakunkba, akik a parasztvakításon kívül semmihez nem értenek.
Ha 1000 hozzánemértő ember szavazatát lecseréljük 2000 hozzánemértő szavazatára, akkor az eredmény pontosan ugyanolyan lesz vagyis egy fikarcnyival sem lesz jobb. Ellenben 1 darab hozzáértő véleménye pozitív irányba fordítja az eredményt.
Nincs olyan, hogy szabadpiac. A piacok totális felügyelet alatt állnak, egész pontosan különféle kartellek felügyelete alatt. Egyszerűen nem jelenetheted ki, hogy a piac szabad. Használjuk inkább a „cinkelt”, „rabszolgasorsba taszított”, „túszul ejtett” kifejezéseket. A mai piacok a balekok megvágására vannak kihegyezve. Szerinted hány milliárdot nyúltak le eddig a nyugdíjasoktól piaci manipuláció révén? A szabadpiac mítoszát a multik ügynökei, a kartellek, az érdekszövetségek és a szupergazdag mutyisták uralják. Ezek semmi mást nem csinálnak, csak a balekokat pumpolják. A korrupt politikusokat a demokrácia hangzatos szólamai kíséretében megválasztják, utána pedig ugyanezek kitömik a kartellek zsebét. Más kartellek természetes módon születnek, miután a kormánynak nincsenek antitröszt törvényei. A felügyelet totális csődje ez.
A gazdasági szakértőknek van egy ilyen fogalmuk, hogy „piactorzítás”. A szó azt próbálja leírni, amikor a piac távolról sem szabad, hanem meg van cinkelve, működésképtelen, kisajátították vagy egyszerűen csak áthágták a szabályait. Jelen pillanatban a piacaink aligha lehetnének a mainál jobban „eltorzulva”. Bárki, aki a szabadpiac védelmében kiáll, egy fantáziavilágot képzel maga elé, ugyanis a Földön semmiféle szabadpiac NEM létezik. Nevezhetjük vajon szabadpiacnak azt, amikor a korrupt kormány közpénzből csillagászati mértékű segéllyel támogat meg bizonyos mezőgazdasági cégeket? Nevezhetjük szabadpiacnak, amikor egy maroknyi telefontársaság felvásárol egy teljes infrastruktúrát, hogy az árakat feljebb tornászhassák?
A szabadpiac fontos eleme lehetne a gazdaságnak, de csak akkor működik, ha az irányítást egy hozzáértő kormány kezébe adjuk, akik megakadályozzák a kartellek, monopóliumok, érdekcsoportok, paktumok létrejöttét, a tőkekoncentrációt és belső információk alapján történő, kifejezetten csalásra alapozott kereskedést. A demokrácia ALKALMATLAN ezek kezelésére.
Kutatások bizonyították, hogy az osztályrendszerű oktatás felett eljárt az idő. Az iskolák az ipari forradalom óta nem léptek előre egy lépést sem. A tanításban jártas szakemberek a tanulás és tanítás új módszereire jöttek rá az idők során és demonstrálták is a működésüket. Sajnos az inkompetens és korrupt politikusok figyelmen kívül hagyták ezeket az egetrengető módozatokat.
A meritokrata állam nem töm ki pénzzel semmilyen problémás területet. Ehelyett megkeresi és érdekeltté teszi az intelligenciával rendelkezőket, hogy a legokosabbak kerüljenek irányítói pozíciókba. A meritokrata mottó az, hogy „Ne pumpáld a pézt a problémába! Használd inkább az eszed!” Kísérletezés, szenvedély, kreativitás és a világ legokosabb emberei így együtt az oktatás fejlesztésének záloga. A pénz önmagában soha nem lesz elég. A társadalomnak a legképzettebb nevelők és kutatók tapasztalatára és intelligenciájára van szüksége. Az érdemesekére! A meritokrácia nem éri be annyival, hogy megteremti a feltételeket, hanem a szakembereket felelős pozícióba helyezi, hogy a következő generációs oktatási rendszer végre létrejöjjön.
Miféle beteges társadalom gondolja azt, hogy a Föld elpusztítása jó a gazdaságnak? El tudod képzelni, mennyire magától elszállt a gazdasági vezetésünk? A gazdaságnak elméletileg az volna a feladata, hogy vagyont termeljen a Földlakóknak, de a legértékesebb kincsünk mégis a tiszta ivóvíz, az érintetlen ökoszisztéma és a szennyezetlen vízpart. Ha tönkretesszük ezeket, azzal semmi jót nem teszünk a gazdaságnak.
A korrupt kormány korrupt gazdasági tanácsadói azt a nézetet vallják, hogy az egészséges környezetnek nincs gazdasági értéke. Azért csak kérdezd körbe a gazdasági tudományok professzorait. Azt a választ fogod kapni, hogy a nemzeti vagyon védelmének érdekében a kormányok mindenképpen vonják felelősségre a károkozás felelőseit. Azok a társaságok vagy magánszemélyek, akik kárt okoznak a környezetben (vagy a köz javaiban úgy általában), mindenképpen elő kell venni. Ha ez nem történik meg, a gazdaság meg fogja sínyleni. Miért van akkora különbség a kormány gazdasági szakemberei és a valódi gazdasági szakemberek között?
Az egészséges környezet óriási kincseket rejt. A környezet fejlesztésének gazdasági mutatóként bele kéne számítania a GDP-be. A károkozást pedig le kéne vonni GDP-ből, hogy ne áltassuk magunkat a félrevezető statisztikákkal. A környezet pusztítása megöli az aranytojást tojó tyúkunkat. Ha a haladás útján akarunk járni, be kell fejezni ezt a szűklátókörű „céges” mentalitást. Ezek a cégek inkább arcon csapják magukat, csakhogy profitot lássanak a negyedéves záráskor. A Földbolygó egésze, az állatvilág, a vízkészlet és a levegő minősége mind-mind a gazdaságot segíti.
A kérdés az, hogyan definiáljuk az egyenlő képviseletet. A meritokrácia ott teszi meg a legnagyobb lépést, ahol a demokrácia csődöt mond.
A demokráciád minden egyes ember jólétéért megküzd? Amikor a demokráciában megszületik egy döntés, tízből kilenc alkalommal a szupergazdag családok érdekei fognak érvényesülni, ami az összes többi embert hátrányosan érinti. Ez NEM egyenlő kéviselet. Az Egyesült Államokban a multimilliárdosoknak kisebb az adószázalékuk, mint a titkárnőjüknek. A demokrácia kinek az érdekeit szolgálja tehát? A demokrácia története fehéren-feketén megmutatja, hogy a szavazóhelység 4 évenkénti meglátogatása semmiféle egyenlő képviseletet nem eredményez. A politikusok hatalomhoz jutnak, utána totálisan semmibe veszik a nép akaratát. Amikor a politikusok simán behazudhatják magukat a hatalomba, nem beszélhetük egyenlő képviseletről.
A meritokrácia úgy éri el az egyenlő képviseletet, hogy tényleges társadalmi célokat valósít meg. Az emberek prosperálni akarnak, egyre jobb egészségügyi ellátást igényelnek, emelni szeretnék az oktatás színvonalát és véget akarnak vetni a szegénységnek. Az életkörülmények általános színvonalának egy bizonyos szint fölé emelése azért jó az egész társadalom számára, mert így számos probléma, úgymint drogozás, bűnözés, depresszió, családi viszályok, túlnépesedés és hasonlók, automatikusan csökkenni fog.
A meritokrácia pedánsan ügyel, hogy képzett szakemberek üljenek a megfelelő pozíciókba, ezáltal a vezetés ténylegesen képes lesz elérni a kitűzött célokat. A társadalmi célkitüzések megvalósításával a meritokrácia érvényt szerez a nép akaratának és valódi egyenlő képviseletet eredményez.
Magyar
Angol
Német
Olasz
Orosz
Spanyol
Francia
Kínai
Lengyel
Román