Ez egy létező fogalom, az más kérdés, hogy állami szinten sehol nem valósult meg. Hogy miért?
Álljon itt egy vélemény Giovanni Sartori, olasz politológustól:
„A közvetlen demokrácia gyorsan és végzetesen elbukna a tudatlanság és a hozzá nem értés zátonyán.”
Azok, akik agyukat használva állnak bizonyos kérdésekhez, hamar Sartori úr következtetésére jutnak. Az általunk ismert, ill. megszokott képviseleti demokrácia gyenge oktatási és érdekérvényesítő közegen alapuló keretrendszere, továbbá a szavazási metódusa alkalmatlan ennek kivitelezésére.
Ahogy azt talán sokan tudatosították, az általunk propagált meritokrácia közvetlen demokrácia, mégpedig a legkifinomultabb formájában.
Korábban az volt a koncepció, hogy a választók válláról vegyük le a politikával járó terheket, és csináljunk képviseleti demokráciát. Majd a képviselők képviselnek minket, megoldják a problémáinkat, és jól gazdálkodnak a pénzünkkel.
Te is felnevettél ezen?
Nem lepődnék meg. A képviselők jó ideje csak a pártjukat vagy a saját maguk mögött álló érdekcsoportokat képviselik, a problémákat nemhogy nem oldják meg, hanem elmélyítik a meglevőket, és újabbakat kreálnak mellé, a pénzünket pedig - legyen az az általunk már megtermelt, majd adóként tőlünk elvett, vagy pedig a még meg sem lévő, de gigantikus
államadósságként általuk felvett és ránk terhelt -, a mögöttük állókhoz és a saját pereputtyukhoz játsszák át kreatív és profi módon. Természetesen a saját maguk által agyafúrtan létrehozott jogi keretek ernyője alatt.
Egyébként az igazán nagy pénzek közelében teljes egyetértés van a jobb- és baloldal között, aki pedig politikusként ki akarna lógni ebből a sorból, az ki lesz golyózva onnan. És akkor még örülhet, hogy csak ennyivel megúszta.
Mivel a világ egyre bonyolultabb, jó ideje felmerült a kérdés, hogy a demokrácia mechanizmusát is fejleszteni kéne. Na jó, de milyen irányba? Ki határozza meg egyáltalán az irányt?
Sajnos a Föld lakosságához képest elenyésző számú ember gondolkodik ilyesmin, de ennek ellenére mi vettük a bátorságot, hogy lefektessünk néhány új alapelvet, sőt gyakorlati megoldást is kínálunk hozzá. Úgy van kitalálva, hogy aki ezt nem tudja vagy nem akarja elfogadni, az bizony nem közérdekűen gondolkodik, sőt nagyon is a saját érdekeit tartja csak szem előtt. Vagy egyszerűen csak túlságosan elfogult.
Mivel Sartori úr figyelmeztetését komolyan vesszük, olyan alapokra kell felépíteni ezt az új "házat", amely nem dől össze az első problémától. Ezek az alapkövek:
-Születéssel járó, kapcsolati és hatalmi előjogok tényleges felszámolása (tehát ki, milyen dinasztiába született bele, kiknek a rokona, barátja, haverja, elvtársa, spanja, akárkije, mennyi pénze és zsarolási potenciálja van)
-Önfenntartó pártok és egyházak. Ez utóbbiak teljes mértékben kiválnak az államigazgatásból.
-Erős, mindenféle ideológiáktól mentes oktatási rendszer
-Egyenlősítés helyett esélyegyenlőség biztosítása azok számára, akik valóban alkalmasak egy feladatra (nincs se pozitív, se negatív diszkrimináció)
-Korábban sehol nem látott, hárompólusú politikai szféra, amely már önmagában elég lenne ahhoz, hogy a jelenlegi káoszt megregulázza
-A függésbentartó, elidegenítő és botrányosan elitorientált gazdasági rendszer átalakítása a köz érdekének figyelembevételével
Magyar
Angol
Német
Olasz
Orosz
Spanyol
Francia
Kínai
Lengyel
Román