Néhányan talán úgy vélik, az itteni koncepció, különösen a pontrendszer, teljesen elüt a manapság bevett gyakorlatoktól, de most gyorsan rávilágítok, hogy ez egyáltalán nincs így. Évtizedek óta használunk már olyan fokozatrendszereket, amelyek természetesek mindenki számára és senki nem kérdőjelezi meg a létjogosultságukat. Nem is kell, mert ezek működnek.
Vegyük mindjárt az egyetemi felvételi pontszámokat. Ezek arra hivatottak, hogy legalább érintőlegesen, de jellemezzék a jelentkező által felmutatott tudást, így a felvételizők könnyebben besorolhatók. A kalamajka akkor kezdődik, amikor ideológiák vérmes képviselői (rendszerint politikusok) kitalálják, hogy számítson bele a pontrendszerbe mondjuk apád párttagsága, vagy urambocsá’ a bőrszíned. (akár negatív, akár pozitív formában)
Innentől fogva bukott az egész meritokratikus, saját jogodon szerzett érdemeken alapuló rendszer, helyette pedig életbe lép az oktatási, sőt az egész társadalmi rendszer hitelességét aláásó negatív ill. pozitív diszkriminációval operáló katyvasz. Egyik sem helyes. Az egyetlen fokmérő az évek munkájával felszedett tudásod lehet, semmi egyéb. Vagy tudsz, vagy nem tudsz, ez fogja majd meghatározni, valóban képes vagy-e helytállni a világban. A protekciósok egész életükben csak sunnyogni fognak, meg csalni, meg plagizálni, meg hazudozni, meg rossz hidakat építeni stb. stb. Ezekre a személyekre sehol nincs szükség. A veled született tehetség természetesen jó kiindulópont, és a társadalomnak nagyon meg is kell becsülnie az ilyesmit. Az külön kívánatos dolog, ha ők vezetnek (nem hatalmat gyakorolnak). Arra azonban ügyelni kell, nehogy az ilyen személyek önjelölt klikkje önös érdekből kisajátítsa a hatalmat. A hatalom kisajátítása ugyanis nem közérdekű dolog, akárki csinálja.
Ha valaki intelligensnek születik, az önmagában még nem meritokratikus. Attól lehet az, hogy közérdekű dologra használja-e az intelligenciáját. A spekulációra, manipulációra való hajlam is az intelligencia egyik sajátos mellékága, de korántsem nevezhetjük hasznosnak ill. példamutatónak.
És akkor nézzünk egy másik, még hétköznapibb szisztémát, a közlekedésben elterjedt bónusz-malusz rendszert. Működik? Igen. Ezen nincs is mit elmélkedni. Van visszatartó ereje és van ösztönző ereje is. Ráadásul még a spanyolviaszt se kellett feltalálni hozzá.
Van még egy nagyon visszatetsző dolog, amelyet meg kellene szüntetni és ez az ún. Díszdoktori cím. Ha van valami, ami arcul csapja a saját jogon szerzett érdemeket, a hosszú évek kemény és valós munkáját, akkor az az, amikor egy teljesen kívülálló számára, aki ráadásul rendszerint egy politikus, odavetünk egy ilyen címet.
Térjünk vissza az objektívan meghatározható, politikai oldalak véleményétől függetlenül definiálható, közérdekű értékek világába.
Magyar
Angol
Német
Olasz
Orosz
Spanyol
Francia
Kínai
Lengyel
Román