Erről a témáról már korábban akartam írni, de ez a cikk most segített az elhatározásban.
"Havi hozzájárulással ösztönözné a spanyol kormány a 35 év alatti fiatalokat arra, hogy saját otthont vásároljanak maguknak."
Korábban csak sima demagógiából terjedt el a köztudatban, hogy költözzenek el a fiatalok. Ilyenekkel, hogy "a saját lábadra kell állnod", vagy "meg kell tanulnod az önállóságot", és hasonlók. A legvisszataszítóbb azonban ez (és ezt még plakátreklámon is látni):
"Még mindig a mamahotelben laksz?"
Ezzel is valamiféle lelkiismeretfurdalást próbálnak folyamatosan előidézni a fiatalban, mintha le lenne írva az Élet Nagy Könyvében, hogy neki mindenképpen el kell költöznie 18 éves korában.
Pedig nem kell.
A cikk kiválóan rámutat a demagógia mögött meghúzódó nyers pénzügyi (nem gazdasági) érdekek kiszolgálására. Ha a gazdaság érdeke lenne, akkor még talán rendben lenne, de mivel csak egy szűk pénzügyi érdekcsoport zsebének töméséről van szó, így már igen visszatetsző az egész.
Miről is van szó a valóságban?
Amikor a gyerek leválik a szülőről, kell neki egy saját lakás. Ez mindjárt kezdésnek hatalmas összeg, az esetek túlnyomó részében több évtizedes hitel. A házat/lakást be kell rendezni, venni kell háztartási berendezéseket, fizetni kell a rezsit, a biztosítást és még ezer dolgot.
Ha a család nem költözne szét, ez a költség a családi kasszában maradna, de erősődne a családi kötelék is, kevésbé antagonizálódnának a generációk és így tovább.
Ja, igen, és a zöldterületek sem csökkennének rohamléptekkel, mert akármerre néz az ember, ezt látni, miközben bevallottan és tempósan csökken az ország népessége.
Magyar
Angol
Német
Olasz
Orosz
Spanyol
Francia
Kínai
Lengyel
Román