A globális kapitalizmus és úgy általában a monetáris gazdaság a maga konzumerizmusa révén őrületes mennyiségű szemetet termel és az ellene vívott csatában egyelőre vesztésre állunk. Néha az az érzése az embernek, nem is nagyon harcolunk ellene, csak hagyjuk, hogy felfaljon mindent. Az a baj, hogy az esztétikai problémák mellett valóban súlyos károkat okoz, hiszen a talaj, az élővizek és a levegő is károsodik és így minden visszakerül valamilyen módon a szervezetünkbe, illetve a leszármazottaink szervezetébe. Így igen hatékonyan pusztítjuk az egész emberi fajt és a jónépek a fülük botját sem mozgatják, amikor figyelmeztetik őket erre.
Ha megfigyeljük, ugyanúgy próbáljuk kezelni a szemetet, mint 30 éve. A kis utcai kosarakat derék munkások ürítgetik (jó esetben), a kukásautó jövöget, csak egyet felejtünk el: több tucatszor több szemét keletkezik, mint pár évtizede. A kis kosarakból is meg a kukákból is reménytelenül ömlik kifelé a szemét és örülhetünk, ha legalább a nagyját eltakarítják az illetékesek. Mire kijönnek, a felét már szétfújta a szél és ez már sosem “akar” a kukában kikötni többet. Ott fog virítani az utcán, a parkolóban, a parkban és még ki tudja, hol. Sajnos a lakosság bizonyos hányadának teljesen természetes, hogy a ház körül keletkezett nagyobb mennyiségű szemetet és sittet egyszerűen lepakolja a határban, PEDIG, ha belegondolunk, ehhez neki külön dolgoznia is kellett. Felpakolni, furikázni, lepakolni. Sokszor erős fekete zsákokban hordják a szemetet a természet lágy ölére. A lakóhelyemtől néhány kilométerre van olyan hely, ahol már a földúton nem lehet elmenni, mert több száz négyzetméteren fél méter magasan áll a szemét. Az úton és környékén. Nem tudom, miféle ősemberek csinálják ezt, de bicskanyitogató és komoly büntetésért kiált. Ez már bőven kimeríti ugyanis a természetkárosítás fogalmát.
Mit teszünk tehát a szemét ellen? Nagyjából semmit, de legalábbis semmi újat. A technológia pedig már régóta alkalmas arra, hogy részben vagy egészben automatizálható legyen az utcai szemét kezelése. Emellett arra is rá kéne állni, hogy a szemetet, ha már szállítani kell, a lehető legkisebb térfogatúra kéne tömöríteni már az indulás előtt, sőt már a válogatást is elvégezhetné előre egy erre kialakított gépezet, amelybe a környék szemetét automatizált berendezések (népszerű nevükön robotok) gyűjtenék. Itt nem a Star Warsból megismert C3PO-szerű aranyszínű humanoidokra kell gondolni, hanem egyszerű, gumikerekű kis rekeszekre, amelyeken van valami manipulátorféleség. Ezek nem gondolkodnak, nem lehet velük filozófiáról beszélgetni, csak egy adott programot hajtanak végre, de azt hatékonyan. Ez a technológia nem science fiction, hanem valóság. A szemét szedését és a kukák ürítgetését egy jól kidolgozott rendszer végezhetné, amivel tisztán tarthatnák a közterületet és hatékonyan juttatnánk a szemetet a feldolgozóba. Az emberek a procedúrát felügyelnék és segítenének, ha valami probléma akad. Eltelt a 21. század 1/5-öd része, szóval akár ezen a téren is fejlődgethetnénk, nem csak a mobiltelefonok kijelzőjének felbontására kéne fókuszálnia a mérnököknek. És ha már itt tartunk, az állam miért nem fektet pénzt és energiát az ilyen közérdekű fejlesztésekbe? Miért csak külföldi wellnesközpontokon meg stadionokon jár az eszük? A magyar mérnökök különösen okosak és találékonyak, hogy a lehető legolcsóbb, leghatékonyabb berendezésekkel segítsék a mindennapok ilyesféle problémáit. Ez éppen olyan téma, ahol “végetlen a tér, mely munkára hív”.
És igen, az emberek is befejezhetnék a direkt szemetelést…
Hungarian
English
German
Italian
Russian
Spanish
French
Chinese
Polish
Romanian