Ez a téma egy kicsit kényelmetlen, meg kell hagyni, de nem lehet szó nélkül elmenni mellette, mert túl sok téves információ röpköd mindenfelé.
A 140 napja egyfolytában futó fizetett hirdetésünk kezdőmondata így hangzik:
"A meritokratikus demokrácia egyik célja a hiányból hasznot húzó Monetáris Gazdaság lecserélése az erőforrás alapúra."
A mérleg másik serpenyőjébe pedig tegyük bele a sokak által gyűlölt és sokak által ajnározott Soros Györgyöt és kezdjünk el méricskélni.
Mit találunk? Azt, hogy Soros György a Monetáris Gazdaság felkent papja, idolja, zászlóshajója, celebje, előretolt bástyája, egyszemélyes hadserege.
Ha egyrészt elfogadjuk, hogy "igen, igen, bontsuk le az istentelenül közérdekellenes Monetáris Gazdaságot valahogy, hiszen közvetve vagy közvetlenül az felel a világ szinte valamennyi problémájáért" című ambíciózus útitervet, legalábbis elméletben, akkor egy kalap alatt nem támogathatjuk az említett személyt, hiszen ez a fából vaskarika esete. Egymást kizáró fogalmak.
Oximoron.
Sokan kiállnak a globalizmus mellett és sokan ellene. Mindkét nézetnek vannak pozitív és negatív elemei. A meritokrata annyiban különbözik a többiektől, hogy meghallgatja a véleményeket és próbál aszerint valami közös nevezőt találni. Ha az egyik fél képtelen kompromisszumra, akkor SOHA nem lesz megoldás, csak és kizárólag ellenségeskedés.
A nacionalizmus egyik legnagyobb baja, hogy leginkább autoriter, merev hierarchiát előtérbehelyező gondolkodással párosul, amely közérdekű célokért küzdők számára egyáltalán nem támogatható. A globalizmussal meg az a baj, hogy gondolkodás nélkül egy küzdőtérre akarja ereszteni az egymással összeférhetetlen vallásokat, az egymástól gyökeresen különböző kultúrákat és közben naivan azt reméli, hogy majd nem lesz semmi gond ebből.
De lesz. Nagyon is.
Aki ezt tagadja, az mesevilágban éldegél rózsaszínű csillámpónik között. Ehhez évtizedek, de lehet, hogy évszázadok munkája kell, amit nem lehet ujjcsettintésre véghezvinni, bárhogy is szeretnék egyes körök.
A házat sem a kéménynél kezdik építeni, hanem az alapnál, vagyis ha valaki pl. globalizmust akar, akkor legyen kedves először az emberek tömegeinek gondolkodását magasabb szintre emelni, ahol nem azon vitatkoznak, hogy kinek az istene az egyetlen a világon és aki nem ért vele egyet, azt fejbeverik. Továbbá tisztelettel kérjük, hogy a köznevelésen, közoktatáson és a közegészségügyön keresztül a felelős gondolkodás, gyerekvállalás, egymásmellettélés, segítőkészség magvait is kezdjék el elvetni a fejekbe és szorítsák vissza az egoizmust, valamint a mindenen átgázoló profitorientált gondolkodást. Ezek nélkül soha a büdös életben nem lesz béke és egyetértés a Földön.
Ne essünk bele a politikai oldalak propagandáinak csapdáiba. Egyik oldaléba sem. Nézzük tárgyilagosan a dolgokat, amennyire csak lehet. Tudjuk, hogy ez nem könnyű.
Ezzel párhuzamosen megjegyzendő: az emberiség története során kialakult az a széles körben elterjedt igencsak visszatetsző szemlélet, hogy a gazdagokra fel kell nézni, a gazdagoknak kell vezetni a többieket, hiszen ők ezzel bizonyították, mennyire talpraesettek ebben a nehézségekkel tűzdelt világban. Miért is? Miért nem a valódi, közérdeket szolgáló tudásra néznek fel az emberek? Talán azért, mert az nem annyira hivalkodó. A lényeg, hogy ez a szemlélet egy korcs világhoz vezetett, melynek ragacsos, korrupt, mindenkit lefelé húzó mocsarából nehéz lesz kikecmeregni és nem is látunk rá különösebb politikai jellegű próbálkozást.
Hungarian
English
German
Italian
Russian
Spanish
French
Chinese
Polish
Romanian