Esetlegesen felmerülhet valakiben, hogy a koncepciónk a valóság helyett a Sci-fi műfajába tartozik. Kikapcsolódásként fordítsuk meg ezt a hipotézist, és elemezzünk egy olyan Sci-fit, amely számos általunk is rendszeresen említett elemet tartalmaz.
A Star Trek tévésorozat 1987-es, The Next Generation című újraindításához a készítők alaposan átgondolták, milyennek ábrázolják a jövő emberi társadalmát. Nem sötét jövőképet akartak, és ezekre az alapvetésekre jutottak:
Az emberiség már nemzedékek óta korlátlan és ingyenes energiaforrásokkal bír, az évszázadokkal korábban felfedezett fúziós erőművek és további fejlett módszerek révén. (Ha valaki hallott a Vénusz-projektről, ott is ilyenekről van szó)
Mindenki saját maga rendelkezik, vagy legalábbis szabadon hozzáfér olyan szuperfejlett "3D nyomtatóhoz", amellyel bármikor tetszőleges dolgokat gyárthat magának. (Ilyen eszközök kezdetleges változatban már ma is léteznek) Akármennyi és akármilyen élvezeti cikk, élelmiszer, ruha, dísztárgy, műszaki berendezés megszerezhető így bárki által, de pont emiatt mindenből csak annyi készül, amennyi szükséges. Emiatt a kereskedelem szerepe is visszaszorul eredeti műtárgyak és rendkívül speciális anyagok adás-vételére.
Mindezek okán rég szügségtelenné, sőt terhessé vált és megszünt a monetáris gazdaság. A megélhetéshez nincs szükség se pénzre, se klasszikus értelemben vett munkára. Erőforrás alapú gazdaság szolgálja a társadalmat, kimeríthetetlen erőforrásokkal. Minél jobban fejlődik napjainkban az emberiséget szolgáló technológia, annál könnyebben megvalósítható lenne az ilyen társadalom, ám még mindig sokan vannak, akik leragadtak a 19. századi korai kapitalizmus elveinél. és képtelenek kitekitneni a saját maguk fekete dobozából.
Az emberiség egy bolygóközi föderáció tagja, amely racionális alapjogokra épül, és amelybe folyamatosan keresik az alkalmas újabb tagokat, legyenek azok természetes értelmes fajok, vagy teremtett lények (mesterséges intelligenciák, értelmes androidok, stb.).
De mégis, mit kezdjenek majd magukkal az emberek jó dolgukban?
Azzal és annyira járulnak hozzá a közérdekhez, amihez és amennyi kedvük-tehetségük van. Művészeti ihletettség, tudásszomj, felfedezési vágy, elmélyülés, vagy akármi. Ennek mértéke, értéke befolyásolja azt, hogy milyen pozícióra és felelősségre találja a társadalom alkalmasnak őket.
A sorozat atyját arról faggatta egy riporter, hogy az új főszereplőnek miért középkorú, nagyorrú, megőszült és kikopaszodott színészt választott tipikus macsó bájgúnár helyett:
- A 24. században már csak lenne gyógyszer a férfikopaszodásra, nem?
Válasza:
- A 24. században már senkit sem zavar az ilyesmi.
A jelenlegi társadalmi rendszerek nemhogy ebbe az irányba mutatnak, de inkább az ellenkezőbe. Struktúrájukat, működési mechanizmusaikat tekintve alkalmatlanok a fenti célok elérésére.
Gazdasági, logisztikai téren látszik némi elmozdulás itt-ott (meglepő módon néhány fejlettnek számító európai ország mellett Kína is élen jár ebben), de társadalmilag tényleg egy helyben topogunk. A meritokrácia koncepciója viszont határozottan és tervszerűen erre az útra óhajtja terelni az emberiséget.
Ha a társadalom nem fejlődik a technológiával egy ütemben, akkor ott óriási bajok lesznek (vannak).
Hungarian
English
German
Italian
Russian
Spanish
French
Chinese
Polish
Romanian