Akkor nézzük, hogy is áll Kanada, azon igen kevés számú liberális demokráciák egyike, melyek a legmagasabb demokráciabesorolást kapták.
A kanadai családok minden egyes dollárnyi családi jövedelem után 1,68 dollárral adósok.
Ez a világ legnagyobb jövedelem/eladósodottsági aránya.
Az alacsony jövedelmű kanadai háztartásoknál az 1 dollár elkölthető jövedelemre 3,33 dollár adósság jut.
Kanada teljes eladósodottsága 2016-ra 18,1 milliárd dollárra nőtt a 2015-ös 12,9 milliárd dollárról.
Az adósság pedig kamatos kamattal ketyeg.... ez a nagy biznisz a Monetáris Gazdaság nevű piramisjátékban, ahol gyakorlatilag a piramis csúcsán lévőkön kívül senki nem jár olyan jól, mint azt hiszi, hosszútávon pedig porig rombolja az emberi civilizációt. Fura, hogy éppen azok nem veszik ezt észre, akik tiszta szívvel küzdenek egy jobb világért.
Szoktál ilyesmit olvasni a baloldali ill. liberális médiában?
Aligha.
Nem annyira mellesleg Magyarország adóssága a mostani kormány alatt nagyjából 8 ezer milliárd forinttal nőtt. Közben verik a mellüket, hogy az ország a saját lábán áll.
Szoktál ilyesmit olvasni a jobboldali, pontosabban kormányközeli médiában?
Amikor piros hó esik.
Minden ország úszik az adósságban, az USA is. Az adósság függést okoz, a függésben lévők pedig egyre meggondolatlanabb cselekedetekre szánják el magukat.
Ha marad rá idejük.
Tegnap azt kaptuk a nyakunkba egyik látogatónktól, hogy “ködösítünk”, amikor azt mondjuk, hogy a liberális demokrácia pénzügyi érdekcsoportok hálójába került. (nincs harag)
Akkor most pontosítunk. Oszlassunk el minden ködöt.
A liberális demokrácia egyszerűen ELADTA magát.
Pénzért. Profitért.
Feladott mindent, amiért küzdött, de a látszatot továbbra is próbálja fenntartani. Trudeau is inkább olajmágnásokkal mutyizik (ahogy arról már linkeltünk be elég lesújtó infókat) és remek fotókat készíttet a népviseleteiről vagy a zoknijáról, közben pedig a kanadai parlamentben teljesen lényegtelen dolgokon vitáznak.
Eközben a látszatjólétet uzsorakamatra felvett banki hitelekből tartják fent. A probléma természetesen nálunk sem ismeretlen. Minden kormány nagyon otthon volt/van ebben a műfajban.
A baloldali ill. liberális kormányfők szinte kivétel nélkül milliárdosok, azon belül is bankárok vagy erős banki/pénzügyi kötődés mutatható ki velük kapcsolatban. Ez aztán a progresszivitás, hölgyeim és uraim. És ettől várjuk majd az átlagember életének jobbulását? Tényleg?
Mert akkor ezt ítéletnapig várhatjuk.
A baloldali illetve liberális médiában egyetlen egy szó sem esik semmiféle olyan dologról, ami csak azt a látszatot is kelthetné, hogy valami gond van a liberális demokráciával, pedig van bőven.
És igen, a dán, holland, svéd, norvég közembereknek valóban jobb a helyzetük a magyarokhoz képest, de az ottani milliárdosok pontosan ugyanannyira kihasználják őket, mint a mieink a mi közembereinket, a problémák pedig lazán outsource-olva vannak Kelet-Európába vagy a 3. világba. Micsoda irígylésre méltó nemes cselekedet ez, nem igaz? Ők a Monetáris piramis magasabb fokán állnak, ami a lejjebb lévők kárára működik valamivel elfogadhatóbban. Mi is jobban állunk a nálunk lejjebb tanyázóknál és a legalul lévők járnak a legrosszabbul. Amint sikerül ezt a mechanizmust megértenie valakinek, mindjárt más megvilágításba kerülnek a világ problémái. Mi sem a trollkodás élményéért élünk kritikával, hanem azért, hogy jobbítsunk a világ profit körül táncoló, defektes működésén.
Az első lépés ebbe az irányba az, hogy felnyíljanak a “tágra zárt” szemek.
Hungarian
English
German
Italian
Russian
Spanish
French
Chinese
Polish
Romanian