Rázós téma már megint, de hát a meritokrata egyik lényeges tulajdonsága, hogy "question everything", vagyis kérdőjelezz meg mindent magad körül. Ez egy igen jó módszer arra, hogy ne dőljünk be néhány régóta terjengő pofátlan hazugságnak.
Vajon mindenki tisztában van azzal, mit is takar az úgynevezett "The Establishment"? Ez egy nagyjából két szintű halmaz, melyeket most megpróbálunk körbejárni.
A szó alapvetően a nemzeti önjelölt elitet takarja minden országban. A hatalmi struktúrát, melynek politikusok, milliárdosok és mindenféle, sokszor háttérben meghúzódó, de annál befolyásosabb személyek alkotják. Két fontos tulajdonságuk van. Nagyon szeretik a hatalmat és a pénzt.
Bármelyik sorrendben és bármilyen mennyiségben. Ez nem igazán politikai nézettől függő érzés náluk, tehát gyakorlatilag minden politikai nézet képviselőjét megtaláljuk ezen a hitvány palettán.
Ennek megfelelően vannak anti-establishment nézetek, mozgalmak a világban. A meritokrata ide tartozik, de úgy, hogy nem csapódik egyik jelentős politikai oldalhoz sem. Így lehetséges az, hogy elég határozottan középutasnak definiálható ez a megközelítés.
Nos, van az Establishmentnek egy magasabb szférájú változata is, amely sokkal aggasztóbb. Ez az a csoport, amelyik világszinten intézi a dolgok menetét. Hihetetlenül gazdagok, hihetetlenül befolyásosak és hihetetlenül nehéz róluk közvetlen információkat szerezni. Ők uralják az igazán nagy médiákat például és így ügyelnek arra, hogy az Establishment célkitűzései háborítatlanul megvalósulhassanak. Átlagember számára felfoghatatlan összefonódások és pénzmennyiségek vannak a háttérben.
Nem mai keletű ez már, talán 100 évnél is régebbi, sőt bizonyos szálak jóval korábbra is visszanyúlnak. Nagyon agyafúrt emberek kitalálták, hogy a legjobb módja a hatalom megtartásának az általunk is jól ismert demokrácia intézményére való rátelepedés. Mint valami polip.
Négyévente nagyvonalúan megrendeznek egy választásoknak titulált színdarabot, melyeken olyan indulók vesznek részt, amelyek gyakorlatilag le vannak káderezve. Bizonyára szöget ütött már a fejedbe néhányszor, hogy teljesen mindegy, melyik oldal győz, a fő irányvonal sosem változik. Ugyanúgy besimul mindenki a nemzetközi pénz- és bankrendszerbe és gyakorlatilag minden marad a régiben. A legutóbbi látványos példa a Vona Gábor által fémjelzett Jobbik, amely korábban radikális jobboldali volt, de most már néppártosodnak. Egészen biztos lehet abban mindenki, hogy ez nem csak egy belülről jövő akarat eredménye.
Hogy miért nincs változás? Mert azokat, akik nem akarnak belesimulni ebbe, partvonalon kívülre teszik vagy kicsinálják. Anyagilag, erkölcsileg, sőt, ha nagyon keményen nyomja valaki, talán el is teszik láb alól. Túlzásnak tűnik? Nem az. Csak a marginálisnak tűnő oknyomozók "öngyilkosságai" és egyéb megoldatlan eltűnések száma is legalább 200 főre rúg Amerikában. Ők voltak azok, akik túl messze mentek a kutakodásban. Na, most képzeljük el, mi lesz azokkal, akik az Establishment köreit zavarják.
Íme egy tipikus halottkémi jelentés egy ilyen esetről: "Kétszer fejbe lőtte önmagát, idegenkezűség kizárva"...
Mi is történik a szemünk előtt? Bárkit, aki meg merészeli kérdőjelezni az Establishmenthez tartozó témák létjogosultságát, legitimitását, igazságtartalmát, társadalmi célját, legyen az a média, a törvénykezés, a bankrendszer, a pénzrendszer vagy akár a választási rendszer, azonnal anti-demokratikusnak, sőt fasisztának, népellenesnek és hasonlóknak kezdik el aposztrofálni és megindul az egészpályás lejáratás. Pedig viszonylag kevés elmélkedés után rá lehet jönni, hogy a választási rendszerek mindenhol az önjelölt elit érdekei szerint zajlanak, ez alól semelyik ország sem kivétel. Szomorú valósága ez napjaink történelmének. A jelenlegi "demokratikus" választási rendszernél nem kell jobb módszer ahhoz, hogy ez a mérhetetlenül közérdekellenes állapot az idők végezetéig fennmaradjon és a társadalmi, gazdasági, környezetvédelmi problémák pedig a sztratoszférát verdessék kínjukban. Ezért fontos NEKIK, hogy a tömegek minél tájékozatlanabbak, félretájékozottabbak, gyűlölködőbbek, anyagilag függőbbek legyenek. Ezen széles néprétegek szavazatait ugyanis automatikusan elkönyvelheti az, aki a legnagyobbat hazudja nekik.
Ezen csak akkor tudnánk átlépni, ha végre nagyon sok ember ismerné fel, hogy folyamatosan lóvá teszik és éppen azok teszik lóvá őket, akikben a legjobban bízik. Ez olyan, mint amikor egy általad nagyra becsült emberről, például az apádról kiderül, hogy stikában nagystílű bűnöző. Egész életedben meg voltál győződve róla, hogy ő feddhetetlen, a legjobb ember a világon, de mégsem az. Nos, ugyanez a helyzet itt is. Azért működik a rendszer, mert a tömegek nem kérdőjelezik meg a rendszer létjogosultságát. Aki pedig mégis, azt először kinevetik, aztán lejáratják, végül kicsinálják, oszt jónapot.
Erőforrás alapú gazdaságot szeretnénk? Persze.
Monetáris gazdaság helyett? Naná.
Egy olyan világrendszerben, amelyet ez a bizonyos Establishment felügyel és emberek százmillióit tartja napi anyagi függésben a Monetáris Gazdaság keretei között?
Ööö, hát igen...
Ugye, milyen problémás?
Mondhatnánk erre, hogy... áhhh, ez reménytelen, hagyjuk a francba az egészet, csakhogy van egy kis bökkenő. A Földbolygó ökoszisztémája végveszélybe került a fenti figurák pénzéhessége miatt. Vagyis, mondhatod, hogy ehhez én kicsi vagyok, lapozzunk, de akkor elkezdheted számlálni a bolygó napjait. Természetesen lehet, hogy még kihúzza néhány évig vagy akár évtizedig, csoda esetén évszázadig, de folyamatosan azt kockáztatod, hogy a leszármazottaid vagy elpusztulnak vagy egy életre kevéssé alkalmas helyen kell vegetálniuk. Érted? No, ezért kell kiállni amellett, hogy a nevezett Establishment elveszítse a lendületét és azok kezébe kerüljön az irányítás, akik megóvják az élőhelyünket. Ezzel több legyet ütünk egy csapásra, ugyanis számos társadalmi probléma automatikusan megoldódik vagy nagymértékben enyhül.
És most jöjjön egy igen kényes adalék, mely nagyot csavar ezen az amúgy is kacifántos történeten.
Ez Putyin és Trump szerepe a világpolitikában. Ők néha színpadiasan eljátsszák, hogy haragszanak egymásra, de valójában nem. Ők egy csapatot alkotnak. Lássuk, miért.
A múltkoriban írtuk, hogy az utóbbi 10-15 évben alaposan felgyorsultak a világpolitikai események. A gyorsulás okait csak találgatni lehet, de most ez nem annyira lényeges. A célja fontosabb tényező. Ami tisztán látszik, hogy e két politikus keményen beletaposott az Establishment gyomrába és folyamatosan osztogatják a csattanós sallereket. Itt már nem babra megy a játék, akár a 3. világháborút is kockáztatják vele. Céljuk, hogy kiiktassák ezt az díszes kompániát egyszer s mindenkorra. Hurrá, kiálthatnánk örömködve, ők is éppen ugyanazt csinálják, amit mi, meritokraták, szeretnénk elérni...
...DE...
...ismervén mindkét ember habitusát és Putyin rendszerét, semmi egyebet nem tudunk feltételezni, csak azt, hogy ők azért akarják lenyomni a nevezett ellenlábasaikat, hogy ők üljenek a helyükre.
Jó lenne ez nekünk? Nem mondhatni. Cseberből vederbe kerülnénk. Annyi változna, hogy onnantól nem a Federal Reserve nyomná tele a piacot a semmiből kreált pénzzel, hanem az általuk létrehozott új rendszer. A mostani leggazdagabbakat lecserélnék a sajátjaikra és minden menne tovább a régiben úgy, hogy még a demokrácia látszata sem lenne meg. A Monetáris Gazdaság nevű gigantikus piramisjáték zavartalanul élne tovább, mint Marci Hevesen.
A meritokrata akut lábrázást kap az autokratizmus minden formájától, tehát ez ebben a formában elfogadhatatlan. Hogy mi a megoldás?
Tájékoztatás, tájékoztatás, tájékoztatás.
Ez az Anonymous stratégiája is. Amíg a fejekben nincs változás, a világban sem lesz. Ezzel egy idő után talán el lehet érni, hogy hasonló gondolkodású, nem cezaromániás, nem nárcisztikus, nem pénzimádó, hanem a köz valódi problémáira fogékony, érdemeket felmutatni képes vezetők ülhetnek a kormányrudakhoz.
Egy dolog azonban biztos. A következő néhány évben egetrengető történések várhatók a világpolitikában és a világgazdaságban.
December 6-ai folytatás:
Egyik kedves látogatónk felvetette, hogy az Establishmentes cikknek elég összeesküvés-elmélet szaga van.
Íme a reakció fehéren-feketén:
A baloldali ill. liberális média valami rejtélyes oknál fogva összeesküvéselméletnek állítja be az ilyesmit. Na, jó, igazából nem is annyira rejtélyes. Ez szerves része a saját politikai oldaluk másik oldal irányába végzett szisztematikus ellenségkép-gyártásának. Nehogy abban a hitben ringassa magát bárki közülük, hogy az ellenségképgyártás csak a jobboldalra jellemző. Már a tények puszta elhallgatása is ide tartozik. Lásd a korábbi cikket Christine Lagarde asszony kínos pénzügyi akcióiról. A baloldali médiában annyit találtak fontosnak az eredeti cikkből, hogy Lagarde lehet az EU új tótumfaktuma.
Vagy netán úgy vélhető, hogy a Rothschild-bankár csak egy mesebeli, képzeletbeli figura? Hát nem az.
A világ egyik, ha nem a leggazdagabb és legbefolyásosabb családjáról beszélünk, akik már a 19. század eleje óta benne vannak a bankbizniszben. A királyok és háborúk finanszírozása volt már akkor is a fő szakterületük. Mindenütt ott vannak, ha máshogy nem, az IMF révén.
Nos tehát, nincs itt semmiféle összeesküvés vagy mese habbal, ugyanis ők uralják a világ jelenlegi bankrendszerét is, továbbá az IMF ugyan 51%-ban az USA "kincstáráé", mégis a Rothschild-család kontrollálja az egészet. Lagarde rendkívül sok ponton csatlakozik ehhez a mindent behálózó szervezethez. Macron is az ő almukból nevelkedett. Könnyen levehető ebből, hogy kiknek a szekerét tolja akár akarva, akár akaratlanul.
Lehet ezt a családot szándékosan ignorálni, félre lehet fordítani a fejünket, mintha nem is léteznének, de attól ők még léteznek és húzzák a prímet.
Erről már volt szó korábban, nem is egyszer. "Remek" módja ez annak, hogyan toporogjunk társadalmilag egyhelyben ahelyett, hogy a valódi problémákkal foglalkoznánk. Más szavakkal, a baloldali ill. liberális média önként és dalolva védi meg mindazt a rossz dolgot, ami ellen valójában fel kéne lépniük. Ezért is van rossz értelemben véve jól kitalálva ez a rendszer.
Egyáltalán nem meglepő, hogy a jelenlegi kormány ki akart ugrani ebből a rendkívül káros monetáris mókuskerékből, a probléma azonban abban áll, mégpedig nagyon is, hogy mibe ugrottak bele helyette. Ettől ugyanis nem fordult jobbra Magyarország sorsa és látván, hogy a propaganda ellenére milyen sok ember járt rosszul a tevékenységükkel, nem lehet támogatni a lépéseiket.
Végszó: ha a Monetáris Gazdaság helyett erőforrás alapú gazdaságot szeretnénk, és a környezetünket is meg akarjuk óvni közben, akkor az ilyen Rothschild-családok befolyásától ténylegesen és drasztikusan meg kell szabadulni, de közben nagyon kell ügyelni arra, hogy ne egy ugyanolyan habitusúval váltsuk fel (lásd magyar kormány).
Tetszik, nem tetszik, egy emberibb jövő érdekében ez a teendő és még ez is csak egy lépés a sok közül.
Hungarian
English
German
Italian
Russian
Spanish
French
Chinese
Polish
Romanian