Igen elterjedt az a kapitalista felfogás, hogy ha nincs egy külső kényszerítő erő (a pénz), hogy megdolgozzanak a megélhetésért, az emberek semmittevően üldögélnének, és lusta hájpacnikká változnának. Ez egy ostobaság. Valójában pont, hogy a jelenlegi munkarendszer szüli a lustaságot, nem pedig megoldja azt. Ha visszagondolsz a gyerekkorodra - tele voltál élettel, vonzott az új dolgok megértése, az alkotás, a felfedezés... Aztán telt-múlt az idő, és a rendszer arra kényszerített, hogy kiötöld, hogyan szerezhetsz pénzt. És a tanulmányaid kezdetétől az egyetemig erre a szűk látókörre korlátoztak. Csak azért, hogy végül fogaskerékké válj egy gépezetben, amiben a munka gyümölcse a felső 1%-ot gazdagítja. Tudományos kutatások kimutatták, hogy az embereket leleményesség és kreativitás tekintetében a pénz nem motiválja. Maga az alkotás a jutalom. (aki átélte már az alkotás örömét tudja, miről beszélünk, aki nem annak javasoljuk, hogy tegyen egy próbát ! Megéri.)
A pénz ténylegesen csak akkor ösztönöz, ha ismétlődő, unalmas tevékenységekről van szó, ezek pedig olyan szerepkörök, amelyek helyettesíthetők gépekkel. Ha innovációról van szó - mert az emberi elme valójában erre való -, a pénzbeli ösztönzés csak akadálynak bizonyul, mely csak ütközik a kreatív gondolkodással, levon annak értékéből.
Sokan elfelejtik, nem az eszköz az, amit akarnak, hanem a cél, amire az eszközt használják. Amikor felismerjük, hogy maguk a javak csak annyira fontosak, amennyire használjuk őket, megértjük, hogy a "kizáró korlátozás", vagy amit ma "tulajdonnak" hívunk, mennyire pazarló, és környezeti szempontból ésszerűtlen a szó alapvető, gazdasági értelmében.
Magyar
Angol
Német
Olasz
Orosz
Spanyol
Francia
Kínai
Lengyel
Román