Elég aggályos trendről fogok most írni. Az egész történet a szociális média térnyerésével indult. Minden olyan oldal idetartozik, ahol az emotikonok használatának fokozott jelentősége van. Ezek zászlóvivője jelenleg a Facebook és azon belül is a politikai tartalmak.
Mi is a baj ezzel az egésszel? Az egyik legfontosabb az, hogy az emberek amúgy viszonylag széles palettán mozgó reakcióit néhány leegyszerűsített “érzelem”-sablonba kényszeríti. Kábé a “teccik, nem teccik” kategória ez, amelyet csak részben enyhít a tetszés további finomítása a szívecske gombbal. Viszont pl. a nevetésre csak 1 ikon létezik, pedig nem mindegy, hogy veled, vagy rajtad nevet valaki, nemde? Hosszú évek teltek el, és tömegével lehet olvasni cikkeket arról, hogy a volt FB alkalmazottak milyen szörnyűlködve beszélnek mindarról, amit a cég elkövetett az emberiség ellen. Igen, ezt ők mondták. Ilyen komolyan fogalmaztak. Mondhatni, “ők nem ilyen gyereket akartak.” Oké, de mégis ilyenre sikerült és egyelőre fogalmuk sincs arról, hogy lehetne ebből kilábalni.
A szociális média gyakorlatilag ráedzi a fogyasztóit, hogy bizonyos témákban egyáltalán reagáljanak és arra is, hogy pontosan hogyan. Én évek óta akaraterővel próbálom távoltartani magam attól, hogy reflexszerűen nyomogassam ezeket az ikonokat, mert úgy érzem magam tőle, mint Pavlov kutyája.
Nyomom a gombot, kapom a falatot.
Erre van kitalálva a rendszer és én ezt önként nem fogom csinálni, amíg nem kötelező. Fontos még egyszer hangsúlyozni: nem a szórakoztató vagy ismeretterjesztő, hanem a manipulatív, spekulatív tartalmak okozzák itt a bajt és a politikusok könyörtelenül használják ezt az új eszközt.
Sajnos az emberek könnyen manipulálhatók és a politikusaink ezt nagyon jól tudják. Minden alkalmat megragadnak, hogy valamilyen hasznot húzzanak belőle(d) és egy idő után önként, dalolva hajtod végre azt, amire a szó szoros értelmében felprogramoztak. Anélkül, hogy tudatában lennél.
Az emberek, mivel más eszközük nem marad, a nevetésikonnal próbálnak büntetni másokat, de ez némelyeknél annyira reflexszerűvé és természetessé válik, hogy teljesen elrugaszkodik a valós emberi reakcióktól és nagyban hozzájárul ahhoz, hogy az emberek még jobban elidegenedjenek egymástól. (mintha nem lenne épp elég más módozat erre)