Hétköznapjaink minden egyes pillanatát sajnálatra méltó módon áthatja a pénz. Kinek több van belőle, kinek kevesebb, pedig az átlagembereknek valójában nem SOK pénzre van szüksége, hanem ELÉG pénzre. Ettől az élete ugyanúgy egyenesben maradna és nem kellene elembertelenednie.
De mi is a fő baj a pénzzel?
Az univerzalitása.
Az, hogy bármivel meg lehet keresni, és bármit meg lehet venni belőle. Érzékeltessük ezt egy példával: a pénzt meg lehet keresni beteg gyerekek állhatatos ápolásával, illetve bérgyilkossággal is. Ezután a bérgyilkosunk pénze pl. adomány formájában átvándorol a betegápolóhoz és szépen cirkulál tovább. A pénzmosás is hasonlóan működik.
Amikor pedig elkezdjük felhalmozni a pénzt, az emberek zöménél látványosan elgurul a gyógyszer.
Egyesek, ha sok pénzre tesznek szert, teljesen kifordulnak magukból. Pl. a lottónyertesek szinte mindegyike tönkreteszi a saját életét, ahelyett, hogy valami értelmes dologra fordítaná a nyereményét. Éppen a lottónyertes a példa arra a betonszilárd megyőződésre, hogy ő a szabályt erősítő kivétel, akire nem vonatkoznak ezek a pszichés jelenségek, így ő értelmesen és hasznosan használná fel a pénzt, és akkor sem lenne hülye, ha mindenki más megbolondulna a helyében.
És akkor elérkeztünk a "hagyományos" úton felhalmozott milliárdokhoz. Mire kellhet ennyi pénz? Amikor már megvan mindened, van x darab kocsid, yachtod, nyaralód és mindened megvan hozzá, mire kellhet még?
Nos, hatalomkoncentrációra. A hatalommániával kombinált pénzimádat halálos kombináció.
Ez az a pont, ahol a társadalomnak, mármint ha van életösztön benne, közbe kéne avatkozni és nem tétlenül végignézni, ahogy a milliárdos a jog és a törvények csorbítására használja a vagyonát. Mert ez történik, lássuk be. Ha valaki ezt nem érzékeli, akkor álomvilágban éldegél.
Sajnos a függésbentartás "remek" eszköz és ezt ők is tudják. Minden függésbentartott ember korrupttá válik egy idő után (ki egy kicsit, mások nagyon) és így lehet a legjobban az összeharácsolt pénzt hatalomra váltani. Amit a milliárdosunk nem tud érdemmel, munkával, kitartással elérni, majd eléri pénzzel és az a helyzet, hogy így százszor könnyebb is a dolga. A függésbentartottak hada pedig önként és dalolva dolgozik a keze alá egy kis leeső morzsáért.
Természetesen a függésben tartott ember is azzal áltatja magát, hogy tagad. Ő bizony nincs is függésben. Ez csak egy önként vállalt ideiglenes helyzet, amiből hosszú távon nemhogy kára nem származik, hanem ellenkezőleg, ettől még a kitartása és a jelleme is erősödik. És aki fel is ismeri, hogy kihasználják, majd legfeljebb annyit mond, hogy akkor idővel jól odacsapok, amint meg lesz rá a lehetőség. Szóval ne merészelje őt senki megalkuvónak vagy jellemgyengének beállítani. Ez a tagadás és ez a "kivétel vagyok a szabályok alól" képzelgése éppen az őt kihasználókat segíti.
Verdikt:
Ha a fentiek ismeretében mégsem teszünk semmit társadalmilag a pénzfelhalmozás hatása ellen, akkor senki mást nem okolhatunk, csak magunkat.
"El kell döntened, hogy pénzed lesz vagy józan eszed, mert a kettő kizárja egymást."
R. Buckminster Fuller
Magyar
Angol
Német
Olasz
Orosz
Spanyol
Francia
Kínai
Lengyel
Román