Név mellőzésével, egy inkább liberális megközelítésű lap nézegetése közben újfent belefutottam az ún. NÉPHATALOM címszóba.
Ezzel a szóval a demokraták, baloldaliak, illetve leginkább a kommunisták igen hatékonyan tudták mindig is megszólítani az embereket, elfelejtvén, hogy ez ebben a formában meglehetősen demagóg.
Hogy miért is? Azért mert a mennyiségből próbál eredményt produkálni, de kérdem én:
Ha van 1000 szántáshoz-vetéshez értő földművelőnk és van 1 hídépítéshez értő mérnökünk, a feladatunk pedig az, hogy hidat építsünk, akkor kit bízunk meg a tervezéssel?
Azt a döntést még talán rá lehetne bízni a másik 1000-re, hogy akarunk-e hidat egyáltalán, de azt már kevésbé, hogy milyet és azt pedig semmiképpen, hogy milyen technológiával.
Szerintem ez a rövid szösszenet jól példázza azt, hogy miért bukdácsolt pl. a szocializmus az egész világban. Traktorosokat küldtek a parlamentbe, hogy olyan átfogó dolgokról döntsenek, amihez lövésük sincs. Az jutott előre, aki jobban hajlongott a pártfunkcik előtt.
Aztán a kommunizmus alapvetően jóindulatú, de kissé naiv alapeszméire építő nárcisztikus és tanulatlan pszichopaták emelték a tétet. Mao, miután neszét vette, hogy a verebek veszélyt jelentenek a termésre, kiirtatta az összeset.
Dobszóval.
Meg is lett a gyászos eredménye. Milliószámra ölték le a verebeket, mert a dobszó nem engedte őket leszállni, a mezőgazdaságot pedig majdnem térdre kényszerítette ez az agyalágyult ötlet. Pol Pot aztán nem cizellálta a témát és lazán kivégeztette azokat, akiknek mérnöki diplomája vagy egyszerűen szemüvege volt, mert az ilyen "burzsujoknak" nincs helye az ő társadalmában. Közel 3 millió nemkívánatos embert tetetett el láb alól. Ceaușescu Romániájában milliószámra éheztek az emberek, nem tudott munkát adni nekik, nem tudott fedelet rakni a fejük fölé, erre kitalálta, hogy duplázzák meg a lakosság létszámát.
Ezek olyan szinten primitív gondolkodásra vallanak, hogy az elmondhatatlan.
De zökkenjünk egy kicsit vissza a jelenbe.
A modern korban mi a leggyakoribb megnyilvánulása ennek a "minden hatalmat a dolgozó népnek" című örökségnek. Hát kéremszépen a demokratikusnak titulált választás.
Ahogy a kép mondja:
Lehet nektek pazar oktatásotok, magas IQ-tok, de ha mi többiek azt mondjuk, hogy mindannyian beugrunk ebbe a forró lávába, akkor nincs apelláta. Most pedig ugrunk!
Amint valaki veszi a fáradságot, hogy a dolgok mögé pislantson, könnyen rájöhet, hogy ez kinek kedvez. A médiát uraló politikai és pénzügyi érdekcsoportoknak úgy, hogy közben fölényeskedve megveregethetik a hátad: látod, mi demokratikusak vagyunk. Megadjuk neked a választás lehetőségét! Csak nem meg akarod kérdőjelezni??? Mert akkor te ANTI-DEMOKRATIKUS VAGY! A néphatalom ellensége! Sőt, fasiszta! Páros lábbal akarod tiporni a nehezen kiharcolt emberi jogokat!
Faramuci helyzet ez, mi? A képmutatás csimborasszója.
A meritokrácia nem áltat senkit ilyesmivel, ezért a mennyiség helyett az esélyegyenlőség pedáns fenntartásával a minőségre törekszik. Igenám, de nem úgy, ahogy a jelenlegi keretrendszerhez szokott némelyek esetleg elképzelik. Ők ugyanis a tapasztalatok szerint kizárólag hatalmi elit meglétében gondolkodnak és nem sasszéznak át ezen egy könnyed mozdulattal. Az optimális meritokráciában nincs hatalmi elit. Amikor a fent említett önjelölt hatalmi elit önkényesen korlátozza a választást, akkor az mindig vagyon vagy előjog vagy lojalitás alapján történik és soha nem a szaktudás ill. a közérdekű tettek érvényesülnek.
Mi ennek az eredménye? Közérdekűnek álcázott elnyomás... még nagyobb vagyoni különbségek, még nagyobb függésbentartás, még nagyobb hatalomkoncentráció, még több közpénzszórás. Hangzatos szólamokkal körítve.
Ismerjük a világunkat. Sajnos egyre lejjebb csúszunk ebben a sötét üregben.
Ha valaki azzal áltatná magát, hogy ezek a visszásságok csak a mi speckó illiberális rendszerünkben léteznek, téved. A demokrácia zászlóvivőinél mind előfordulnak ezek, hol jobban, hol kevésbé. Az USA-ban például jobban.
A probléma feloldására például már kevés az, hogy teszem azt elektronikussá alakítjuk át a választási rendszert. Szép-szép, de ez csak a felszín kapargatása. Ennél többre van szükség: mélyreható, paradigmaváltó változásra, ahol igenis megkérdőjelezünk néhány dogmát.
Magyar
Angol
Német
Olasz
Orosz
Spanyol
Francia
Kínai
Lengyel
Román