Alapelvek

A világ súlyos társadalmi gondokkal küzd, amely napjainkra civilizációs válságot okozott. Lassan, de biztosan csúszunk bele egy techno-feudalizmusba, ahol az átlagember csak közönséges nyersanyag, egy apró statisztikai adat, aki adót és kamatot fizet az épp aktuális pártokratáknak és persze nagy erőkkel fogyasztja a rátukmált termékeket. Úgy is, hogy nem nagyon van rájuk szüksége. Ez a konzumerizmus nagyban hozzájárul a válság eszkalálódásához, amely többek között az embertelenül nagy méreteket öltött környezetszennyezésben is megnyilvánul.

Ezeket a bajokat nagy sajnálatunkra a liberális demokrácia sem képes megoldani, sőt a profitorientált szemléletmód pajzsra emelése miatt számos ponton el is mélyíti őket. Okulván a hibáiból tovább kell lépni, ha azt akarjuk, hogy egyenesbe jöjjön a vészesen megdőlt egyensúly és élhető maradjon a bolygónk.

Ehhez meg kell regulázni a politikusokat és a velük összejátszó milliárdosokat, tökéletesíteni kell a választási rendszert, pártok nélkül működő, önszabályozó, erő helyett érvekre építő, hárompólusú rendszert kell beindítani, alkotmányos puccs-biztosra kell kiépíteni az államirányítási rendszert, az átlagemberek életkörülményeit elviselhető szintre kell hozni és ezzel párhuzamosan közérdek-tudatosságra kell tanítani őket. A tömegek függésbentartásának csökkentése, optimális esetben megszüntetése a legfőbb záloga egy jobban és közérdekűbben működő világnak. Ennek legfontosabb alapeleme a Marx-féle egalitáriánizmussal SZEMBEN az esélyegyenlőség biztosítása és mindenféle előjogok megszüntetése. A meritokrata gazdasági törekvések kiindulópontja Silvio Gesell munkássága, akinek az ötleteire épül a svájci kamatmentes WIR-rendszer.

A békés egymásmellettélés érdekében valamelyest konszolidálni kell a jobb és baloldali nézeteket egy közös nevező mentén, amely nem más, mint a személyes érdemesség. Ez egy olyan emberi tulajdonság, amelyre alapozva mindkét oldal politikailag józan tagjai kompromisszumra késztethetők. Enélkül az ország örökös gyűlöletben fog tobzódni.

Az alkotmánynak hosszútávú célként kell lefektetnie az erőforrás alapú gazdaságra való áttérést, amihez a mindenkori végrehajtói testületnek kötelezően igazodnia kell.

Gazdaságilag, társadalmilag az alábbiakra kell áttérni:

a pénzgazdaságról a termelő gazdaságra
A magánbank-rendszer fokozatos háttérbeszorítására, helyette pedig a közhatalom által működtetett elszámolóház fogalmának és gyakorlatának elterjesztésére
az elektronikus pénzre és ezáltal a méltányosabb, nem teherként jelentkező adózási rendszerre
egy mindenki által igénybevehető országos logisztikai rendszerre, mely mesterséges intelligencia alapú
a forgalom elsődlegességéről az érték-előállítás elsőbbségére
a kamatszedő magánpénzrendszerről a kamatmentesen működtetett közpénzrendszerre
a pénzközpontú gazdaságról az emberközpontú gazdaságra
a spekuláció elsőbbségéről a teljesítmény elsőbbségére
az ellenőrizetlen, szervezett magánhatalom rendszeréről az ellenőrzött közhatalom rendszerére
a formális demokráciáról a gazdasági, továbbá pénzügyi esélyegyenlőséget minden egyes ember számára folyamatosan megújító érdemi demokráciára, vagyis meritokráciára
a fenntartható növekedésnek - "fejlődésnek" - nevezett fenntarthatatlan kamatszedésről a fenntartható erőforrások biztosítására
az önrendelkezés felszámolásáról az önrendelkezés kiszélesítésére
a beolvasztó integrációról az egyenjogú társulásra
az egyoldalú technikai modernizációról a társadalmi viszonyok igazságosabbá tételét is megvalósító folyamatos társadalmi modernizációra