Nem túl rég volt szó a tervezett elavulásról. Ennek kirívó példája, és nem a gazdasági szférából az, hogy a hatalmon lévő politikai képződmények miképpen bűvészkednek az utak ill. úgy általában az infrastruktúra felújításával. Bizonyos helyeken soha semmi nem készül el, évtizedekig sárban tapicskolhatnak a helyiek anélkül, hogy akár reménykedhetnének egy aszfaltozott útban. Ez azért van, mert nem lakik a környéken befolyásos kormánypárti. Bezzeg mondjuk ha a fideszes L. Simon László vagy Tiffán Zsolt borászatához kell út, az semmi perc alatt elkészül. Természetesen közpénzből. Nagyon sok közpénzből.
Félreértés ne essék, ez nem csak a mostani kormányra jellemző. Bevett gyakorlat, hogy a pártok választási mézesmadzagnak használják az ilyesmit. Kirívó példa a korábbi korszakból, amikor (a választás előtt) pénteken még úgy állt kockakövesen a Thököly út-Hungária körút kereszteződés, ahogy 40 évig, aztán hétfőre már teljes aszfaltot kapott útfestésekkel együtt. Vagyis nem azzal van a gond, hogy nincs emberi erőforrás vagy pénz, hanem a demokrácia jó szokása szerint tömegmanipuláció folyik és az emberek tömegei simán beveszik az ilyesmit.
Azzal se áltassa magát senki, hogy ilyen manipulációk csak nálunk vannak. Mindenütt ez megy.
És ha ez még nem volna elég, ezek a felújítások semeddig sem tartanak. Az út néhány hónap múlva elkezd repedezni, felpúposodni, kátyúsodni és úgy általában tönkremenni. Vagy épp a festés kopik el. Itt lép képbe a tervezett elavulás. Ugyanis így újra és újra ki lehet pumpálni a közpénzt egy mindenki által hihető címszó alatt.
Na, ebben a műfajban aztán tényleg minden párt nagyon otthon van. Infrastruktúra építés illetve javítás jogcímen horribilis összegek vándorolnak át az elvtársak és haverok zsebébe ahelyett, hogy tartós technológiákat használnának. Nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy ugyan látszólag a köz érdekét szolgálják, de a valóságban épp az ellenkezője igaz.
Magyar
Angol
Német
Olasz
Orosz
Spanyol
Francia
Kínai
Lengyel
Román