Amióta csak létezik, a média igen hatékonyan képes különféle nézeteket sulykolni a fogyasztóiba. Elméletileg az elfogulaltan tájékoztatás lenne a dolga, de valójában ennek csak érintőlegesen tesz eleget. Már ha egyáltalán. Ezzel szemben leginkább a finanszírozásért felelős ember- ill. érdekcsoportok szekerét tolják, és azok világnézetét kürtölik szerte a világba leplezve vagy leplezetlenül. Az államot képező mindenkori hatalom is nagyon szereti a médiát a saját markában tartani, és a lehető legfifikásabb módokat találja ki arra, miképp tömje az emberek fejét. Ezek egyike a szavak erejében rejlik, amely olyan hatékonyan teszi a dolgát, mintha valami varázslat működne. Innen a cím is: szómágia. A jó helyen, jó időben megválasztott SZÓ fájdalmasat tud ütni, és ezt az ebben érdekeltek nagyon jól tudják.
Vegyünk néhány olyan példát, amelyeket az utóbbi két évszázadban ültettek el sikeresen az agyakban, hogy az emberek számára ezek a kifejezések ne azt jelentsék, amit valójában kellene. Mindegyikkel találkozhattál már számos helyen, többek közt nálunk is, most csupán összeszedjük őket egy csokorba.
Növekedés
Ez a modern gazdaság egyik kulcsszava, a beteges megfelelési kényszer fokmérője. Mutassuk meg, hogy mi is vagyunk legalább olyanok, mint mások, és csapjunk a dollárlovak közé. Mit is takar ez? A GDP-t számottevően befolyásoló ágazatok nem sok szereplőt tudnak felmutatni, és ezek szinte kivétel nélkül valamilyen módon az uralkodó elit köreihez vezetnek. A gazdagságuk csillagászati méreteket ölt, és gyakorlatilag egymás között osztogatják a kérdéses pozíciókat. Hamar rájöhet az ember: itt semmit nem számít az, hogy bal- vagy jobboldali az illető. Ezen a hatalmi szinten ez már senkit sem érdekel. A pénz mindent felülír, és ebből a játékból éppen csak te maradsz ki. A te hogyléted, bevételed, kiadásod nincs beszámítva a GDP-be, és arra is nagyon ügyelnek, hogy minél kevesebb olyan tétel legyen látható ott, amely csökkentené. Ezt akár mesterséges beavatkozással is hajlamosak manipulálni. Hajjaj, nagyon is. A jóváírások és átutalások ide-oda tologatása az egyik jó eszköz arra, hogy a megfelelő időben szépen mutasson az a bizonyos “növekedési” mutató.
Utópia
Legalább kétszáz éve megy a különféle médiákban az az erőfeszítés, hogy az utópia szó mellé valamiféle negatívum párosuljon, pedig az arra alkalmazandó kifejezés a disztópia. Ha valakinek nem esett volna már le, jelenleg is disztópiában élünk: profithajhászat miatt környezetromboló, megalomán cégek által uralt, korrupt, jövőképnélküli világ. Ez szintén nem politikai oldaltól függő terminológia.
A tényleges utópia ezzel szemben az aktuális, gyakorta földhözragadt gondolkodásmóddal nehezen összeegyeztethető, fejlettebb társadalmi berendezkedés, amely a tájékozatlanság, a rosszul értelmezett hagyománytisztelet, alkalmasint a nettó tudatlanság miatt tűnik megvalósíthatatlannak, és emiatt a kevéssé nyílt emberek ellenségesen vagy legalábbis feltűnően tartózkodóan reagálnak rá.
Diktátor
Még a Római Köztársaság idején többször előfordult, hogy a széthúzó érdekcsoportok és a számos frakcióból álló szenátus megosztottsága miatt az állam teljesen kormányozhatatlanná és igazgathatatlanná vált, ami megakadályozta egy háborús fenyegetésre való hatékony felkészülést. Ilyenkor kijelőltek valamely erkölcsösségéről közismert, köztiszteletben álló személyt, hogy egymagában hozza meg a szükséges döntéseket a helyzet rendezéséhez, majd a rend helyreállítása vagy a fenyegetés elhárítása után adja vissza a tisztséget. Tehát a diktátor egyfajta konszenzusos, ideiglenes ügyvezető kormányzói tisztség volt valójában, ám az utóbbi évszázadban valamely okból teljesen elferdült a szó jelentése, és tévesen a zsarnok szinonímájaként terjedt el világszerte. Feltehetőleg most már így is marad.
Sajnos a magyar nyelvű wikipédiás szócikk is szómágiás felhangú, marad hát hivatkozásul az eredeti angol:
Anarchia
Valószínűleg 100 emberből 100-an azt vágnák rá az anarchia szó említésére, hogy “csak káoszt ne”. És igazuk is van e kívánság tekintetében, csakhogy az anarchia szó nem jelent káoszt. Olyannyira nem, hogy röviden megfogalmazva a spontán rendet jelenti.
archia = uralom
an = fosztóképző
Vagyis uralomnélküliség.
A jelenleg uralkodó elit rémálma az, hogy az emberiség egyszer felnyitja a szemét és rájön, hogy valójában nincs is szükség uralkodó elitre. Ezért tesz meg mindent évszázadok óta, hogy az anarchia szót a káosz és a terrorizmus szavakkal mossa egybe. Ez már olyan olajozottan működik, hogy az agyakból kivakarhatatlannak tűnik a félreértelmezett jelentés.
Ha az ellenszél dacára kiürítjük az agyunkból a beidegződéseket, és elkezdjük rendeltetésszerűen használni a szürkeállományunkat (vagyis gondolkodunk), megfelelő szabályok és természetesen magasabb spirituális szint megléte mellett az “uralomnélküliség” akár megvalósítható is lenne. Sajnos a jelenlegi trendek és a lakosság általános felfogásának, “közérdektudatlanságának” ismeretében ez egyelőre puszta utópia. :)
Létezik az a fogalom, hogy "anarchiába süllyedni". A szó igazi jelentése alapján a valóságos terminológiának így kéne hangoznia: "anarchiába emelkedni".
Ne keseredjünk el mégsem: a vezetés decentralizáltságára való törekvés jó kiindulópont abba az irányba, hogy valamikor megszűnjön az ún. önjelölt uralkodó elit, és a társadalom ténylegesen magasabb szintre lépjen. Evidens, hogy ez a jelenlegi keretrendszerben sohanapján fog megvalósulni, vagyis el kell kezdeni a kereteket feszegetni.
Populizmus
Elérkeztünk kedvenc vesszőparipámhoz, mert talán ez a leggyakrabban használatos félreértelmezett fogalom az egész világon. Nap mint nap futunk bele abba (a Facebookon pláne), hogy a cirkuszi fóka szintjére beidomított választó milyen akkurátusan puffogtatja a szót, amikor valójában “demagógiát” kéne használnia. Ezt a két szót a média mosta egybe szánt szándékkal. Létezik jobb- és baloldali demagógia, de ezek semmi egyebet nem szolgálnak, csak a választás minél nagyobb arányú megnyerését; azután mintha elfelejtették volna, miket is ígérgettek és hazudoztak össze korábban.
A populizmus eredeti jelentése az, hogy a nép érdekeit előmozdító mozgalom. Megint egy olyan dolog, amit se a politikusok, sem a milliárdosok nem kultiválnak, hiszen ha a nép érdekeit vennék figyelembe, akkor egy csapásra vége lenne a közpénzlopásnak, a megtévesztésnek, a manipulációnak, a propagandának, és napestig lehetne sorolni a további remek előnyöket.
A politikusok és a milliárdosok SOHA nem a nép érdekét képviselik, hanem a sajátjukét, a családjukét, a haverjaikét és a pártjukét. Ennek megfelelően nem lehetnek populisták, csakis demagógok.
Íme a gyakran megosztott korábbi cikkünk e témában:
Magyar
Angol
Német
Olasz
Orosz
Spanyol
Francia
Kínai
Lengyel
Román