A kamatszedésre kihegyezett monetáris gazdaságnak sok káros mellékhatása van. Ezek egyike a növekedésre való kényszeres törekvés. A GDP (Gross Domestic Product avagy bruttó hazai termék) olyan szűklátókörű mérőszám, amely kizárólag a pénzgazdaság nézőpontjából értékeli egy ország egész éves teljesítményét. Eközben csak érintőlegesen, vagy egyáltalán nem veszi figyelembe az állampolgárok összesített állapotát, és teljesen figyelmen kívül hagyja a természetes környezetet. Ha a GDP ezeket is rendesen számba venné, nem sok ország dicsekedhetne vele.
Sokféle GDP-növelő tényező kifejezetten környezetromboló. Vegyünk egy nagyon sarkított példát: Ha a kormány kitalálná, hogy egyetlen év alatt vágjuk ki az összes fát az országban, fogjuk ki az összes halat a vizekből, vadásszuk le az összes vadat az utolsó darabig, és exportáljuk az egészet külföldre, akkor abban az évben az egekbe szökne a GDP, de közben totálkárossá válna az országunk, és nem sok jövőnk maradna.
Még látványosabb a fordított példa, amikor egy ország a szavazók támogatásával és beleegyezésével feladja a rövid távú profithajhászást, és hatalmas erőforrásokat fordít a hosszú távú befektetésekre:
- Kistelepülések és városok teljes áttervezése és átépítése a hatékonyabb áruszállítás, energiaszolgáltatás és csatornázás érdekében.
- A gyermekkori oktatás és felnőttkori képzés átfogó fejlesztése és fokozása.
- Átállás kisebb hozamú, ám a termőtalajt kevésbé megterhelő és az emberi szervezetet kevésbé károsító haszonnövényekre.
- Átállás a kevésbé környezetszennyező energiatermelésre és közlekedésre
- Erdősítés.
A GDP-t a felsorolt és azokhoz hasonló dolgok mélységes mélyre taszítják a kieső azonnali profit, a csökkenő termelés miatt lankadó exportkapacitás, és az átmeneti időszakban eséllyel megemelkedő importszükségletek miatt. A GDP mélyrepülése elriasztaná a külföldi befeketetéseket, és az országhoz kötődő állampapírok ill. céges részvények megzuhannának a nemzetközi tőzsdéken. Pedig az a nemzet, amely fel merne egy ilyen átalakító programot vállalni, valójában sokkal biztonságosabb és stabilabb jövőt tud nyújtani.
Természetesen a befektetői oldalak szeretik ajnározni a GDP szerepét, de amint látható, rendkívül egysíkú és egyáltalán nem mutat pontos képet. Van egy másik baj is vele: Nagyon könnyen manipulálható a számok ide-oda tologatásával, átutalások késleltetésével, dátumozások és határidők manipulásával. Olyan mérce ez, mint amikor a ficsúrok azon versenyeznek, kinek drágább és feltűnöbb az autója, csak lehet, hogy benzinre már nem telik bele. Ez a szemlélet szüli a növekedési kényszert, de ez a növekedés valójában csak az önjelölt elit vagyonfelhalmozását jelenti. Minden egyéb területen csupán marginális vagy semmilyen növekedés sem jelentkezik, sőt, a jövőnket áldozzák fel a pillanatnyi haszonért.
A valódi növekedés az lenne, ha az állampolgárok is kellően profitálnának a közösen megtermelt javakból. Mindenki aszerint, hogy milyen mértékben vett részt annak előállításában, és nem valamiféle erőltetett egyenlősdi alapján. Ahhoz, hogy ez a rendszer jól működjön,
meg kell szüntetni a monopóliumokat, a klikkeket, a mutyizást, a hátrányos megkülönböztetést és minden hasonló esélyegyenlőség-romboló mechanizmust. Nyilván sejted, hogy ez a jelenlegi keretrendszerben sohanapján fog megvalósulni.
Magyar
Angol
Német
Olasz
Orosz
Spanyol
Francia
Kínai
Lengyel
Román