Ugyan nem nagyon gyakran, de sajnos így is éppen elégszer futunk bele olyan személyekbe, akik megrökönyödve vagy lenéző mosollyal tekintenek az érdemközpontúságra, mintha ezzel a koncepcióval valami űrlények lennénk a távoli jövőből. Vagy szökevények a bolondokházából. Ezek az emberek a legnagyobb hátráltatói minden olyan törekvésnek, amivel normálisabbá lehetne tenni a világot. Más szóval ők nem pusztán a probléma részei, hanem maguk a probléma.
Ezek az emberek - jobb esetben - látják, hogy vannak gondok a világban, de hiába érzik, ha nem látnak előrébb az orruknál, és nem képesek új ötleteket mérlegelni, mert le vannak ragadva a régmúlt koncepciói, terminológiái és megközelítései mellett. Ezekből kizökkenteni őket roppant nehéz, viszont igen határozott és persze arrogáns véleményük van dolgokról. Vélt igazuk kidomborításának érdekében előszeretettel fordulnak a gunyoroskodáshoz, a pikirt leszóláshoz.
Pedig ilyenkor kínálkozik a számukra egy lehetőség, amivel hasznossá tehetnék az idegenkedésüket vagy éppen fitymálásukat, és nem csupán egy negatív hozzászólást hagynának maguk után. Érdemes lenne megragadniuk az alkalmat, hogy megfogalmazzák ellenérzésük pontos okát: miféle hátrányát látják az elképzelésünknek? Találtak benne valami logikai hibát, buktatót? Jobb ötletük van? Legyenek konstruktívak, és osszák meg az ötleteiket vagy aggályaikat. Mutassanak rá a felfedezett bakikra, hátha abból mások is tanulhatnak, mi pedig kijavíthatjuk a tévedésünket, ha a kritikát jogosnak találjuk.
Az építő kritika segít csiszolni és fejleszteni minden koncepciót, így a mienket is. Érvek és elemzés nélküli, zsigeri beszólásokra viszont nagyon fárasztó reagálni.
Csak a kritikuson múlik, hogy segítőkésznek, vagy ellenségesnek mutatja magát.
Magyar
Angol
Német
Olasz
Orosz
Spanyol
Francia
Kínai
Lengyel
Román