Az alábbi tanulságokat lehet levonni az elmúlt 3 évtizedből:
- Bármelyik párt is jutott hatalomba, az nem képviselte a többséget
- Ennek következtében közérdekű kormányzás soha nem valósult meg a rendszerváltás óta (előtte pláne nem, de az más tészta)
- Bárki beláthatja, hogy ha normálisan működő országot szeretnénk, a túlhatalom ill. az erőpolitika nem egészséges és nem megengedhető. Az erőt érvre kell cserélni.
- Az eddig felvonultatott politikai alternatívák, mechanizmusok mind magukban hordozzák a túlhatalom lehetőségét, valószínűleg titkon mindenki abban reménykedik, hogy majd összejön neki. A mostaniaknak összejött.
- A fentiek elkerülése miatt olyan közmegegyezésen alapuló törvények és szabályok kellenek, amelyek garantálják, hogy soha, senkinek, semmilyen körülmények között nem lehet túlhatalma
- A kétpólusú rendszer inog, mint egy torony a szélben. Ettől szenved minden ország. (pl demokrata/republikánus huzavona Amerikában) A megoldás nyilván nem az egy pólus, hanem a három.
- A mostani Status Quo ismeretében kijelenthetjük, hogy baloldali ill. liberális kormány nem fog Magyarországon labdába rúgni az elkövetkező években. Ehhez először a mostaniaknak kell felmorzsolni saját magukat, hiszen a másik oldal nem képes ennek előidézésre.
- Egy módon lehetne kizökkenteni az országot ebből a tetszhalott állapotból: egyetlen monolit ellenzéket felállítani. Magyarul nem pártok küzdenek a kormánypártok ellen, hanem Az Ellenzék.
- Jelenleg erre nem sok esélyt látunk, ugyanis nincs meg a közös nevező köztük. Nincs egy közös platform, amit a többség fel tudna illetve fel akarna vállalni.
- Ennek feloldására kiváló lehetőséget nyújthatna a meritokratizmus, mert olyan elvek mentén épül fel, amelyet egy nem szélsőséges ember simán be tud fogadni. Lehet, hogy kisebb kompromisszumokkal, de semmiképpen sem komolyakkal.
- Ha győzne is az ellenzék valahogy, mihez térnénk vissza? Ahhoz, ami lehetővé tette a mostani közérdekellenes rendszer létrejöttét? Gond nélkül elnézte emberek millióinak kilátástalan eladósodását? Vagy a lobbisták uralmát? Nem volna túl bölcs dolog. Csak visszalengene az a bizonyos inga és restaurálnánk egy korábbi, problémás állapotot.
Paradigmaváltás kell, amely stabilan korlátozza a hatalomkoncentráció létrejöttét.
Nem sima kormányváltásra, hanem valódi rendszerváltásra van szükség, ahol az eddigi önjelölt "elit" eltűnik szépen a süllyesztőben, és ez oldaltól függetlenül magában foglalja mindazokat, akik az ál-rendszerváltás óta önkiszolgáló közpénzadagolónak tekintették az országot, a lakóit pedig komplett idiótának, akiktől még el is várják, hogy asszisztáljanak ehhez a hitványkodáshoz. Ezt a pártokrácia mellett kleptokráciának is nevezhetjük. Az ipari méretű, dollár tízmilliárdokban mérhető közpénzlopás ill. hűtlen kezelés évtizedek óta folyik és valamilyen módon minden parlamentbe jutott politikai csoportosulás sáros benne. Magyarország komolyabb hitelmizériája egyébként 1982-ben kezdődött, az IMF-hez való kényszerű csatlakozáskor.
Nekünk számos ötletünk volt, van és lesz arra, hogy lehetne egy országot gatyába rázni, de nyilván ezeket nem lehet csak úgy ujjcsettintésre megvalósítani, pláne nem ilyen marginális ismertséggel. Ha csak az az egy megvalósulna az ötletek közül, hogy ne pártok, hanem nézetek alapján, egyenlő arányú képvisetletet kapó 3 országos kör (kvázi közintézmény) csinálja a politikát új, modernizált szabályok szerint, hatalmasat javulna a korrupció, a nepotizmus helyzete és úgy általában a politika megítélése, valamint hatékonysága. A kitűzött célok ugyanis nem örlődnének fel a párokrácia láthatatlan darálóiban. Nagyságrendekkel kevesebb esély lenne a sumákolásra és nagyságrendekkel több közpénz maradna arra, amire az valóban való...
A javaslat arra is kiválóan alkalmas, hogy hamar kiderítsük, kik azok, akik csak hatalomban gondolkodnak ma Magyarországon. Azok a pártok, amelyek nem támogatnák a javaslatot, csak és kizárólag a hatalomért lihegő, képmutató közpénz-csapolók, akiknek semmit nem számít a választó, semmit nem számít az ország sorsa. A normális politizáláshoz ugyanis a javasolt új rendszerben sem kell feladnod az eddigi politikai alapelveidet.
"Ugh", horkanhat fel az örök kétkedő, "de hát még sose láttunk ilyet működés közben".
Persze, hogy nem. A holdraszállás előtt sem tudták, hogy kell holdra szállni.
Ez itt már az addendum:
Szingapúr számos jó példával szolgál a meritokratikus elvek megvalósult gyakorlatát illetően (világszínvonalú oktatás, egészségügy, környezetvédelem, esélyegyenlőség, magas életszínvonal kiszélesítése), de mint írtuk, nem tudunk maradéktalanul megbarátkozni vele a helyi arisztokrácia által gyakorolt nepotizmus miatt. Mindig mindenhol van tér a fejlődésre, de ha valaki mindenben csak az akadályokat látja, azzal nem lehet előrébb jutni. Ez egy tipikusan közös munkával előmozdítható vállalkozás, amihez mindenkinek, aki normalizáltabb világan szeretne élni, hozzá kell tenni valamit. Nem kell megszakadni bele, de a hasvakarástól semmi nem szokott megvalósulni. Ja igen, attól sem, ha mindig mástól várjuk a megoldást.
Magyar
Angol
Német
Olasz
Orosz
Spanyol
Francia
Kínai
Lengyel
Román