Mi szakítani akarunk azzal a bicskanyitogató "hagyománnyal", hogy a mindenkori kormány fejőstehénnek tekinti a saját választóit és nem partnernek. Közös célokat nem lehet egymásnak ugrasztott és függésben tartott tömegekkel elérni.
Ezek csak arra alkalmasak, hogy romboljuk a morált, feléljük a jövőt, felőröljük a munka- és innovációs kedvet, gátat vessünk a család- és gyerekvállalásnak, örökös gyűlöletben tartsuk a honfitársainkat, lebutítsuk őket és természetesen az utolsó fillérjüket is kisajtoljuk belőlük.
Így nem lehet országot építeni.
Nincs felelősségérzet, szolidaritás, remény, jövőkép és a korrupció a túlélés illetve a szamárlétrán való feljebblépés kormány által is jóváhagyott, propagált, sőt elvárt eszköze. Immár a dzsungel legszigorúbb törvényei érvényesülnek, ami tarthatatlan. Nem lehet elégszer elmondani a figyelmeztetést: elviselhetetlenül robbanásveszélyes helyzetben van a társadalom, aminek csak egy szikra kell. Hogy mi lesz az és mikor, megjósolhatatlan. Lehet, hogy holnap, lehet, hogy tíz év múlva.
Mi magyarok nem lehetünk kifejezetten büszkék magunkra az utóbbi évek teljesítményéért, ugyanis ezt közösen értük el. Mindenki egy kicsit másfelé nézett, aznap épp nem ért rá szavazni, később nem szólalt fel, némileg megijedt, aztán meghunyászkodott, féltette az állását, a családját, a jövőjét és egyre nagyobb hallgatásba burkolózott.
Az évek során ezek apró kis szilánkokként egymásra rakódva egy hatalmas, mára már fullasztó kupacot képeztek. Ez a kupac lassan kezd betemetni mindannyiunkat. Nyilván a rendszer haszonélvezői nem érzik a veszélyt, mert anyagi biztonságban vannak és egyoldalú tájékoztatást kapnak. Elég ostobák és pökhendiek is hozzá, hogy boldogan élvezzék a hirtelen jött előjogaikat. Őket talán majd még nagyobb meglepetés fogja érni az átlagosnál.
Jó lenne egy olyan rendszert beindítani végre, amely a természeténél, a működési elvénél fogva nem teszi lehetővé, hogy a jelenlegihez hasonló teljesen elborult akarnokok kiépítsék a maguk kis családi vállalkozásként működtetett országát, de egyúttal azt is megakadályozzák, hogy mindenféle külföldi érdekcsoportok kénye-kedve szerint ugráljunk. Ehhez változtatni kell a közgondolkodáson és bizony mindenkinek, mert mindkét oldal azt képzeli, hogy csak a másik oldal van szellemileg hátrányos helyzetben.
A szélsőségesekre nem lehet és nem is szabad építeni. Józanul, belátóan, megfontoltan gondolkodó embertömegek kellenek ahhoz, hogy ne a káoszt hagyjuk örökül a jobb sorsra érdemes utókornak.
Magyar
Angol
Német
Olasz
Orosz
Spanyol
Francia
Kínai
Lengyel
Román