Létezik egy olyan nézet, miszerint a hierarchia káros dolog és nincs rá szükség. Oké, de akkor hogyan döntsük el, ki kapja meg az iskolaigazgatói állást? Amint bármely szisztéma szerint magas pozícióba juttatunk valakit, máris hierarchiát hoztunk létre. Ráadásul nem is az iskolaigazgató helyezkedik el a tetején, mert őfelette is állnak valakik (általában politikusok).
A pozíciót semmiképp nem adhatjuk oda olyanoknak, akiknek nincs meg se a képzettségük, se a tapasztalatuk, sem pedig a rátermettségük a feladatra. Vagyis valamilyen szintű hierarchiára szükség van, sőt nagy eséllyel az emberiség történetében nagyon sokáig szükség is lesz.
De mi alapján döntsük el a hierarchia szerkezetét? Döntsön a vagyon? Dehogyis! Döntsön a lojalitás? Isten ments! Vagy a dörgölőzési, spekulációs készség? Nem kéne erőltetni, bár tudjuk, hogy mindezek együttesen jelen vannak napjaink fontos rendszereiben, és pontosan emiatt nem lehet normális társadalmat építeni.
A korszerű meritokrácia által előnyben részesített vakmeghallgatásos pályáztatás valódi haladást biztosíthatna, és nem szabad elfeledkezni a műszaki fejleményekről sem: ahol csak alkalmazható ilyesmi, ott az úgynevezett szakértői rendszerszoftverekkel (idővel pedig valódi mesterséges intelligenciákkal) együttesen célszerű a döntéshozó emberi személynek ellátnia a feladatát.
Cikk 1
A hierarchiáról
Magyar
Angol
Német
Olasz
Orosz
Spanyol
Francia
Kínai
Lengyel
Román