A tegnap esti szösszenetekre
Időről időre az emberből kibuggyan a kritika és ez igen gyakran találja meg a körülöttünk tevékenykedő gátlástalan profithajhászokat. A felsorolt problémák ismeretében teljes joggal. Igenám, de a profithajhászoknak is van egy nagyon jól bejáratott módszere arra, hogyan szereljék le a kritikusaikat. Odaállnak eléd és a szemedbe mondják:
"Már megint bedőltél valami összeesküvés elméletnek". (Ez még a legenyhébb riposzt)
Ennél magasabb szintű elborultság és bizony nagyon gyakori:
"Komcsi vagy, barátom. Fékeket raknál a szabad versenyre? Ócska bolsi tempó ez, na tűnés szépen vissza Észak-Koreába, ahonnan kiszöktél".
Ennyi.
Óh, bárcsak valóban szabad lenne az a verseny, egy szót se kéne szólni. De hát nem az és egyre rosszabb a helyzet, miközben egyre nagyobb lyukat próbálnak beszélni a hasadba.
Ha még a demokrácia mechanizmusait is kritizálni merészeled (amely ugye semmit nem tesz a fentiek ellen, sőt inkább ösztönzi őket), akkor ott van még a másik gyakori cimke: fasiszta vagy.
Na, ezeket a cimkéket ugye, érthető módon, nem akarja senki magára venni, tehát inkább befejezik a kritikát és minden megy tovább a bejáratott medrében. Pedig szó nincs arról, hogy a kritikusok kommunisták vagy fasiszták lennének. Egyszerűen csak mernek kritikusan szemlélődni.
Ne hátráljunk meg ezektől. Ne dogmákban gondolkodjunk. Ha valami rosszul, közérdekellenesen, test- és léleknyomorítóan működik, azt igenis meg kell kritizálni, sőt ha van alternatíva, ki kell állni mellette. Máskülönben csak adjuk a lovat az emberek jóindulatával visszaélők alá és ez folyamatosan eszkalálja a bajokat.