Távlatok

2017-10-10

Jelenleg a nemzeti jövedelem hatalmas százaléka tűnik el az önjelölt elit zsebében. Ez más kormányoknál sem volt sokkal jobb arányú sajnos. Ezután szokták azt mondani széttárt karral, hogy adnánk mi béremelést, de nem jut. A liberális (v. akár az illiberális) demokrácia elvben kijelenti, hogy egyenlőség van, de mindannyian tudjuk, hogy nincs. Legfeljebb az emberek többsége nem vagy csak félve meri ezt kimondani. A meritokratikus rendszer egyik sarokköve az elosztás normalizáltabbá alakítása. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy akkor mostantól mindenki ugyanannyit fog keresni és mindenki Maó-ruhában fog járni, mert vannak, akik hajlamosak ilyen blődségek irányába elmenni, ha valamit nem tudnak elsőre értelmezni magukban.

"Mi megteremtjük a feltételeket és nem akadályozunk téged, ezután rajtad áll vagy bukik, mire jutsz." mondhatjuk.

A meritokratizmus ennek megfelelően nem az egyenlőségben, hanem az esélyegyenlőségben hisz, vagyis egyenlő indulási feltételeket kell teremteni mindenkinek már a születése pillanatától és állhatatosan kell törekedni arra, hogy ez mindig így is maradjon. Mindent ehhez kell igazítani. Ennek része az ingyenes tanulási lehetőség is (megnövelt követelményrendszerrel, hogy legyen értéke). Egyrészt lehetséges, hogy valaki távtanulással oldja ezt meg, másrészt a bentlakásos rendszert is nagyban támogatnánk. Ennek van egy kiváló hozadéka, sokkal könnyebben tud valaki egy reménytelennek titulált környezetből kiszabadulni. Ez első pillanatra drága mulatságnak tűnhet, de ha összevetjük mindazzal a pénzmennyiséggel, amely jelenleg az önjelölt elit tevékenysége során szívódik fel, ez tényleg csak aprópénz.

A kapitalizmus problémás hozadékait mindenki ismeri, de jelenleg nehéz lenne azt állítani, hogy egycsapásra valami drasztikusan mást be lehet vezetni. Ennek sok egyéb előfeltétele van, de el kell indulni ezen az úton. A problémát négy ponton lehet enyhíteni, egyrészt a Collaborative Commons irányába való lépés, amely kifejezetten a kapitalizmus utódjaként van aposztrofálva, másrészt, bár ez része ennek a törekvésnek, hogy a mérhetetlenül közérdekellenes szabadversenyes kapitalizmus bizonyos mechanizmusaira fékeket kell rakni. Ez a bankokat is magában foglalja. Nagyon is. Harmadrészt a monetáris gazdaságtól, vagyis a klasszikus kapitalizmustól való eltávolodás fontos eszköze a helyi pénz, amely teljesen más mechanizmussal működik, mint a megszokott pénzrendszer. (lásd a svájci WIR) Negyedszer pedig a tömegek gondolkodásának pozitív, közérdekűbb irányba való terelése. Ez a szerep a tömegtájékoztatásra és az iskolarendszerre hárul.

Az érdemközpontú társadalomban az egyénnek és a cégnek is van érdemszintje. Ez utóbbi azt jelzi, mennyire a köz érdekében vagy ellenében tevékenykedik. Számos dolgot lehet ettől függővé tenni, pl. a közbeszerzést de akár a köztéri reklámozást is. A másik fontos lépés, amely tényleg drasztikusan korlátozza a pénz hatalmát az, hogy egy bizonyos vagyoni szint fölött az illető kiesik a politikai szerepvállalás lehetőségéből. Nem csak nem szavazhat, de nem is finanszírozhat politikát. Ezzel párhuzamosan a lobbizás mai formája is megszűnik, hiszen az szemenszedett korrupció. Könnyen belátható, hogy ezek a korlátozások mennyire az alapoknál fogják meg a köz érdekének csorbítását. Minél kevésbé csorbul a köz érdeke, annál több pénz marad a szociális rendszerek és a közérdekű infrastruktúra finanszírozására. (A stadion nem tartozik ezek közé) A választási és törvényhozási rendszernek olyan stabilnak kell lennie, hogy ezt az állapotot hosszú ideig fenn lehessen tartani és ne lehessen valami demagóg akcióval megpuccsolni.

Fontos megjegyzendő dolog, hogy mivel ez egy rendszerként van kitalálva, nem igazán lehet kiragadni belőle egy elemet és csak azt megvalósítani, mert úgy nem fog megfelelően működni.
Van még egy alapelv, amelynek mindenképpen érvényt kell szerezni. Első a környezet, második az ember, harmadik a profit. Igen, ez azt fogja eredményezni, hogy a milliárdosok lassabban fognak gazdagodni, de ez zavar bennünket a legkevésbé.

Az egyik legnagyobb probléma az előrelépésben az, hogy számos egyébként jószándékú liberális demokrata nem is hajlandó elgondolkodni azokon a tényeken, amelyek a társadalmak reménytelen szétszakadásához vezettek. Így nehéz lesz bármilyen problémát megoldani.
A jövőbeli munka a robotok egyre nagyobb térnyerése miatt egyre szaktudásigényesebb. Ezt nagyon be kell kalkulálni, amikor valaki a jövővel tervez. Az embereket minél magasabb intelligenciaszintre kell hozni, minél tájákozottabbá kell tenni, minél szakavatottabbá kell képezni. Ennek amellett, hogy könnyebben talál munkát, van egy másik hozadéka is: sokkal nehezebben lehet majd politikai kóklerségekkel megvezetni. Így ez valóban társadalmi összérdekké lép elő.
A program legfontosabb alapjai: valódi esélyegyenlőség kialakítása, a mások kárára dolgozó versenyszellem visszaszorítása, a környezet és ember profit elé helyezése, a társadalom általános intelligenciaszintjének emelése, teljes megújulóenergiára ill. alkalmasint fúzióra átállás, pénz társadalomra gyakorolt szerepének visszaszorítása a személyes érdemmel szemben (ennek része a mindenkire kivétel nélkül vonatkozó érdempont-rendszer), politikusok és milliárdosok összejátszásának korlátozása, általában véve a monetáris gazdaságról fokozatos átállás az erőforrás alapú gazdaságra.

Újabb: Látogatói reagálás

Korábbi: Fősodratú kontra nem-fősodratú