Egy újabb fontos fejezet az erőforrás alapú gazdasághoz és a meritokráciához.
Az idevágó számítógépes technológia az utóbbi időben pörgött föl annyira, hogy már most használatba lehessen venni ilyesmit.
Miről is van szó?
A gazdasági és társadalmi folyamatok modellezhetők, szimulálhatók. Atomrobbanásokat, természeti katasztrófákat, időjárási helyzeteket is szimulálnak, márpedig ezek jóval problémásabb kérdések.
Ha valaki kitalál valami újszerűt, akkor nem az van, mint régen, hogy megpróbáljuk végiggondolni, aztán bedobjuk a mélyvízbe és lesz ami lesz.
Manapság már remek, gyors szoftvereket lehet írni arra, hogy előre leteszteljünk működési mechanizmusokat, ha kell a lakosságot is bevonjuk ebbe. Sőt ez kifejezetten kívánatos. Ahogy korábban is írtunk egy mottót: a lakosságot nem fejőstehénnek, hanem partnernek kell tekinteni.
Mellesleg tanulni is játékosan a legkönnyebb, ezt is meg lehet valósítani ilyen keretek között.
Óriási előnye, hogy jóval olcsóbb, mint egy komoly mechanizmust ténylegesen megvalósítani, aztán rájönni, hogy az úgy mégsem annyira jó, mint terveztük.
Látsz ilyenre törekvést? Nem. A politikusok zömükben jogászok és történészek közül kerülnek ki, akiknek halvány lövésük sincs ezekről. Pontosan ezért nem haladnak a társadalmak sem. Azzal vannak csak elfoglalva, hogy a törvényeket minél jobban a saját érdekcsoportjaik igényéhez tudják igazítani.
Változtatni kell. Ezen is.