A dogmák szorításában

2018-01-25

Tegnap, mivel egy cikk szerint a feje tetejére állt a kormány kommunikációja, ezt találtuk írni a kormány híveiről:

Semmit nem jelent, hiszen a híveik elvakult vallásos áhítattal követik őket. Józan észre alapozott döntési képességről már elég régóta nem beszélhetünk velük kapcsolatban. Közönséges zelóták, reménytelenül megszállott fanatikusok.

Ez eddig rendben is van, jött jópár lájk, és egy helyeslő hozzászólás is, mire valaki megfedte a helyeslőt, hogy miért helyesel bennünket, hiszen mi nem vagyunk liberálisok, ezért röhejes, hogy közérdekért küzdőnek merjük vallani magunkat.

Ennek egy kicsit olyan hatása volt, mintha lazán hasba rúgtak volna, mert ez a hozzászólás egészen nyilvánvalóan egy alapvetően jószándékú emberé, akit teljesen a bűvkörébe vont a saját médiája és így a saját oldala dogmáinak rabja. Az ő olvasatában csak a liberálisok küzdenek a közérdekért, mindenki más ellene van.

Ez nonszensz és rendkívül káros hozzáállás. Klasszikus esete a szekértábor-gondolkodásnak, a lövészárok-ásásnak, a jó öreg antagonizálásnak.

Ténylegesen fontos, hogy ne lőjünk csipőből senkire csak azért, mert nem a mi csapatunkban játszik. Ennek híján éppen az ilyen jószándékú emberek dolgoznak a leghatékonyabban azon, hogy ellenséges, egymást lépten nyomon sárral dobáló környezetben legyünk kénytelenek élni és soha ne tudjuk a figyelmünket a valódi problémák felé fordítani.

Az MMT valóban nem liberális, de pontosan ugyanennyire konzervatív sem. A kétpólusú, rendkívül gyengén muzsikáló politikai életből éppen egy masszív, középutas pólus hiányzik, hogy végre nehezen manipulálható, stabil lábakon állhasson ez a fránya politikai élet és ne lengedezzen jobbra-balra, mint egy megkergült inga.

Újabb: A borotva élén

Korábbi: A 900 lájk margójára