„Magyarországnak kiváltságosok és szabadítékokból szerkesztett alkotmánya semmi világos, szilárd elvekkel nem bír. A társasági szerződésnek két alapja van: a polgárok egyenlősége és szabadsága. Magyarországban eddig csak két forradalom volt: Corvin Mátyás és II. József alatt, ki az arisztokrácia és theokrácia mételyét kiirtani szándékozott. Magyarország legnagyobb nyavalyái: a theokráciának nem szűnő láza és a főrendűek és nemesekből álló és a többi polgárok elnyomására törekvő kétfejű arisztokrácia. Az eszközök, melyek által e két betegség ápoltatik: a tudatlanság, a fanatizmus, s a szándékosan szított kölcsönös gyűlölség. E szomorú állapotban kevesen értik az emberiség jogait! A főpapokban az emberiség érzetét a szívkeménység fojtja el: a mágnások, a leggazdagabb nemesek, főpapok nem merik kivenni nyakaikat a tudatlanság igája alól, a polgárok s parasztok a terhek súlyától elnyomatva embernek is alig érzik magukat. Innen van, hogy a magyarok sohasem dolgoznak ki gyökeres reformot. Csekélységekkel bíbelődnek, a törvények régi zavarát tűrik, az ünnepélyeket, szertartásokat szeretik s az elsőbbségről s előbbülésről vitatkoznak, s ha a görög hitű római vallásúak között ül, a hazát veszélyben forogni hiszik.
[…] Kettő szükséges a forradalomra: szellemi felvilágosodás és a nép nagy elnyomása. Az első sebes léptekkel közelít, a másikról untig gondoskodnak a főpapok s mágnások. […] Nemsokára a dolognak új rendje áll be – hacsak minden szabad nemzeteket ki nem irtanak, minden könyvet meg nem égetnek, a könyvnyomókat, árusokat és az újságírókat, kik a szabad nemzetek történeteit hirdetik, meg nem égetik, meg nem gyilkolják s végre országunkat a többi nemzettől Khina falaival el nem zárják. Jobb lenne tehát a népnek jogait visszaadni, mielőtt azokat maga visszakövetelné, aminek meg kell történnie.”
Lehet mondani, hogy nem tanulunk a történelemből.
Венгерский
Английский
Немецкий
Итальянский
Русский
Испанский
Французский
Китайский
Польский
Румынский