Létezik a világban egy nagyon merész, ambíciózus, de egyúttal elég fű alatt előmozdított törekvés, miszerint "jöjjünk le a hálózatról" (off the grid!) és így végre jól megmutathatjuk az államnak, ki az úr a háznál.
Az a lényege, hogy a legmodernebb berendezések (pl. napelemek) alkalmazásával termeljük meg magunknak az energiát és így megspóroljuk a jövőbeli számlákat, ráadásul közben jól móresre tanítjuk az eddigi szipolyozóinkat.
Ne legyünk naivak.
Mindaddig, amíg az állam "malevolent" vagyis rosszindulatú és rosszhiszemű csinovnyikok gyülevész hadából áll, akiknek a legfontosabb célkitűzése, hogy minél több befizetett adót a saját zsebük irányába tereljenek, addig te nyugodtan lázadhatsz ilyen módon, mindig meg fogják találni a módját, hogy sose úszd meg a fizetést. Az egyik legegyszerűbb módja az ún. általánydíj fizetése. Vagyis amint átlép egy küszöböt a hálózattagadók száma, megállapítanak egy szép díjat, amit akkor is kifizetettetnek veled, ha nem vagy rajta semmilyen hálózaton. Nevezzük puszta Napocska-használatnak, vagy akárminek. Az adónemek kitalálói világéletükben nagyon elmések voltak, így a modern kor államapparátusa sem különb.
Emlékezzünk Jacque Fresco szavaira: a bolygó erőforrásai minden Földlakót megilletnek. Ez a napból érkező fényre is ugyanúgy vonatkozik. Ahhoz, hogy a "jöjjünk le a hálózatról" szlogennek legyen valamiféle értelme, az államnak "benevolent"-nek, vagyis jóindulatúnak kéne lennie. Létezik már ez a fogalom, de többnyire csak azokra a rezsimekre alkalmazzák, ahol az amúgy elnyomó hatalom fenntartása érdekében az ország erőforrásaiból nagyvonalúan juttat az állam a polgárainak (pl. Azerbajdzsánban alanyi jogon jár mindenkinek 120 liter benzin ingyen. Havonta.). A cél itt nem más, mint az állampolgárok szájának betömése és a lakosság fékentartása. Ebben a rendszerben nincs szó az erőforrások hatékony felhasználásáról (bár sokaknak ez kényelmes és megfelelő), hanem az elnyomás fenntartására használt felelőtlen osztogatásról. Más szóval megveszik az állampolgárok kegyeit. Amint kifogy majd a bakui olajmező, összedől a hitvány rendszer.
A mi elképzelésünk a jóindulatúságról nem egészen ezt takarja.
Nyilván találkoztál már a mi koncepciónk egyik szlogenjével: a lakosságot partnernek kell tekinteni, nem fejőstehénnek. Na, ez egy tipikusan olyan terület, ahol az állam (nem szeretett szó ez) megmutathatja a valódi jóindulatát.
És akkor elérkeztünk egy fogas kérdéshez: vajon jó-e, ha lejövünk a hálózatról? Jó-e az, ha hirtelen miniatűr áramtermelők tömkelegét hozzuk létre és teljesen megszüntetjük a hálózatot?
Abszolúte nem.
A modern áramtermelés minden egységet egy kis sejtként fog fel és az épp nem fogyasztó egységek áramot termelnek vissza a közösbe. Emlékezzünk az ún. okosvárosok megoldásaira is, ahol a parkoló autók a saját felületükkel nem csupán maguknak, hanem a város számára is termelnek áramot. Ehhez bizony kell egy hálózat. Minden ilyesmi csak attól függ, hogy az államot alkotó személyek a közösséget vagy a saját zsebüket tartják szem előtt.
Az optimális megoldás se nem a teljesen függésben tartó központosításban, sem pedig az egyénenkénti elszigetelt önállóságban rejlik. Ezeknél robosztusabb, megbízhatóbb és közhasznúbb kisebb helyi energiaellátó hálózatokat érdemes szervezni, amelyek résztvevői egymásnak a pillanatnyi szükség és szabad kapacitás alapján segíteni képesek, de súlyos körülmények között mind a saját lábukon is megállni képes egységek. Az ilyen helyi hálózatok létesíthetnek hosszabb összeköttetést is más, távolibb hálózatokkal, ezzel még tovább fokozva esetleges katasztrófahelyzetekben a segítségadási és -kapási lehetőségeket.
Ungherese
Inglese
Tedesco
Italiano
Russo
Spagnolo
Francese
Cinese
Polacco
Rumeno