Hiába a rohamos technológiai fejlődés, az emberi gondolkodás nem tart vele lépést, sőt szinte egy helyben toporog évszázadok óta.
Valójában nem egy vezérürü után kellene menni, hanem egy közérdekű alapokra helyezett rendszer érdekében felsorakozott egyenrangú emberek csoportja után. Utána persze választhatnak maguk között egy vezetőt, ha már nem tudnak meglenni nélküle, de a választónak nem erre az egy személyre kéne alapoznia a döntését.
A vezér után menésnek van egy nagyon nagy baja: előítéletek alapján dönt az ember. Nem azt nézi, hogy mit képvisel, hanem azt, hogy áll rajta az öltöny, hogy van fésülve a frizurája, milyen szépen búg a hangja, megnyerően mosolyog-e és hasonlók. A demokrácia bevett gyakorlata szerint az emberek igen jelentős része ilyen "komoly" érvek mentén dönt arról, ki kerüljön a kormányrúdhoz. Rendkívül elavult, helytelen és közérdekellenes ez. Ha elvontan tekintünk erre a problémára, úgy kéne működnie, mint a dalverseny, ahol a zsűri háttal ül az énekesnek. Így csak és kizárólag a hangja alapján dönthetnek. A meritokrácia ilyen elveken alapul.
Hongrois
Anglais
Allemand
Italien
Russe
Espagnol
Français
Chinois
Polonais
Roumain