Jó, ma éppen kommunisták voltunk valaki szerint.
Nézzük csak, miért nem állja meg a helyét ez a légbőlkapott feltételezés.
A kommunizmus elmélete szerint centralizált pénzügyi és politikai elit irányítja az országot, a meritokráciában épp az ellenkezője történik.
A kommunizmus elmélete szerint mindenki egyenlő, mármint egyenlően nincs magántulajdona. A meritokráciában van magántulajdon, egy bizonyos vagyoni szint felett nem lehet a politikát formálni, hogy ne sérüljön a köz érdeke. Az is különbség, hogy a meritokráciában nem egyenlősdi van, hanem esélyegyenlőség, amely a kommunizmusban teljesen felülíródik az egyetlen párt iránti hűség miatt, amely szinte mindennek a fokmérője.
A kommunizmusban egy párt van, a meritokráciában számos párt is létezhet. A mi elképzelésünk szerint három politikakörbe tömörülnek a választók és törvényileg EGYENLŐ képviseletet kapnak. Ez olyan messze van a kommunista elképzeléstől, mint Makó Jeruzsálemtől.
A kommunizmusban illetve minden olyasmiben, ami ebbe az irányba mutat, az egyetlen párt iránti lojalitás érvényesül a szakértelem helyett. Ez teljesen ellentétes a meritokrácia alapelveivel.
A kommunizmusban óhatatlan, hogy kialakul a személyi kultusz, a meritokrácia a közösségi gondolkodást, irányítást preferálja, amely nem jó táptalaj az ilyesminek.
A kommunizmus Marx elméletein alapszik, a miáltalunk preferált meritokratizmus pedig Silvio Gesell munkásságán, aki Marx bírálója volt.
Hongrois
Anglais
Allemand
Italien
Russe
Espagnol
Français
Chinois
Polonais
Roumain