Fogalmazzuk meg a 2 fő különbséget a liberális és a meritokratikus demokrácia között.
Első tétel:
A liberális demokrácia fennhangon hirdeti a nagybetűs EGYENLŐSÉGET, amelyből a valóságban nagyon kevés valósul meg. Megszűnt a szegénység? A munkanélküliség? Az otthontalanság? Az otthoni erőszak? Ugyanolyan esélyed van tanulni, ha szegény családba születtél? Nem, viszont mindenki páratlanul egyenlően szavazhat arról, hogy a következő 4 évben kik lesznek azok, akik ezeket a problémákat NEM FOGJÁK MEGOLDANI, SŐT NÖVELNI FOGJÁK.
A meritokratikus demokrácia ezzel szemben nem egyenlőséget, hanem esélyegyenlőséget kínál, vagyis mindenkinek válogatás nélkül megadja a lehetőséget, hogy a saját jogán vihesse valamire, és NEM akadályozza ebben, sőt segíti is. Tényleg csak rajtad múlik, élsz-e a lehetőséggel. Ha viszont nem, akkor fogadd el, hogy nem szólhatsz bele a közösség, az ország alakításába. Különösképpen úgy nem, hogy eladod a szavazatodat egy zacskó krumpliért vagy egy rakat tüzifáért. (amire egyébként a meritokratikus demokráciában rá sem szorulsz, ha már itt tartunk, hiszen az alapjövedelem nélkülözésmentes életet biztosít.)
Második tétel:
A liberális demokrácia a szabadversenyes kapitalizmust tekinti a non-plus ultrának, ami nagyon jól hangzik, csak a lobbizás, a kivételezés, a nepotizmus, a korrupció ugyanúgy jelen van, mint illiberáliában, a gyomorforgató eredmény pedig a csillagokig nőtt multinacionális cégek uralma a világ felett és úgy általában a pénz ill. a profit istenként való imádata a maga számtalan negatív hozadékával együtt. Nehogy azt higgyük, hogy a kormányok gyakorolják a hatalmat. Nem. A háttérben meghúzódó döbbenetesen gazdag világcégek húzzák a prímet. Ezeknek a környezet védelme például nem jelent semmit, mintha az ő gyerekeiket, unokáikat nem érintené mindaz a szennyezés, amit most ők idéznek elő a kapzsiságukkal. A lobbipénzekért minden liberális demokráciában (oldaltól függetlenül) két kézzel kapkodnak a politikusok, hogy aztán a lobbista milliárdosok szája íze szerint készüljenek a törvények, te pedig megmaradj annak, aminek szánnak: The Little People. Ez a Kis Pont, ami vagy, az alábbi négy dologra jó nekik:
- Fizesd az adót és vásárolj dögivel
- Szülj új adófizetőket és vásárlókat
- Ne élj túl sokáig, mert az nem profitbarát
- 4 évente válassz ki az előre lekáderezett bal- vagy jobboldali jelöltek közül valakiket, akik az első 3 pontot változtatás nélkül végrehajtják a következő 4 évben és türelmesen várd a soha el nem jövő csodát.
Ezzel szemben a meritokratikus demokrácia a szabadversenyes kapitalizmusra olyan fékeket rak, amely megakadályozza a politikára való visszahatást és így védi a köz érdekét. A lobbizás bűncselekmény, a kivételezés, a nepotizmus, a korrupció gyakorlatilag elhal az újszerű szabályozás következtében. Nincs centralizált pénzügyi és hatalmi elit. A környezetvédelem csúcsprioritást élvez, az ember a profit elé van helyezve. Azok a milliárdosok, akik nem tartják be az új (és könnyen betartható) játékszabályokat, búcsút inthetnek a gazdagságuknak.
A Brit Meritokrata Pártnak van egy vesszőparipája, a 100%-os örökösödési adó. Ennek értelmében a milliárdosok leszármazottai NEM örökölhetik a szüleik vagyonát egy összeghatár fölött. Mi ezt úgy finomítottuk, hogy a szupergazdagok lehetnek olyan tehetősek, amilyenek csak akarnak, örökölhetik is a vagyont, csak kizáratnak a politikából és a politika alakításából. Hogy miért? Mert ezt kívánja a köz, vagyis a többség érdeke. Ebben a közérdekvédő rendszerben mindenki az igényei vagy az érdemei szerint élhet és senki nem nélkülöz. Hisszük, hogy a 21. században ez normalizáltabb világot eredményez minden eddigi társadalmi berendezkedéshez képest.
Újszerű? Az.
Szokatlan? Az.
Nagy a baj? Nagy.
Akkor fogjunk össze egy élhetőbb világért, mielőtt túl késő lenne.
Hongrois
Anglais
Allemand
Italien
Russe
Espagnol
Français
Chinois
Polonais
Roumain