Nyilván szöget ütött a fejedbe, hogy itt nem szokványos dolgokról és célkitűzésekről esik szó. Ennek nagyon egyszerű magyarázata van. A társadalmak által kitermelt rendkívül súlyos és összetett problémákat a korunk társadalmai adta kereteken, szabályrendszeren belül már sajnos nem lehet orvosolni. Ezért szükséges új nézetekhez, új eszközökhöz, új megoldásokhoz nyúlni.
Más szóval a szabályrendszeren kell módosítani és azokat, akik eddig a szabályok kijátszásával jutottak előre mások kárára, meg kell regulázni.
A metódus kicsit túlmutat a jelenleg bevett módszereken, mondhatni nagy merészen előrébbhozza a jövőt.
Az ilyen terveket szokták a nem túl ambíciózus emberek lazán leutópiázni, pedig semmi komolyabb akadálya nincs ezek megvalósításának, csak az emberi psziché korlátai. A polgári demokrácia durva utópiának tűnhetett a középkorban, aztán mi lett a vége... Ha a Wright testvérek utópiának tartották volna a repülést, lehet, hogy 50-100 évet csúszik az egész, de nem, ők a fejükbe vették, hogy megcsinálják a "lehetetlent".
És megcsinálták.
Ma már a Marsra készülünk, pedig alig több, mint 100 év telt el azóta. Az emberiség csak úgy juthat előre, hogy valakik "utópiákat" vesznek a fejükbe.
Jelenleg a gazdasági és társadalmi berendezkedések alapmechanizmusai még mindig kábé 150-200 éves alapokon nyugszanak, vagyis éppen megérettek már a frissítésre. Franciaországban modernízálás címszóval kitalálták, hogy mostantól nem papírdobozba, hanem átlátszó üvegdobozba szavaznak és elektronikus érzékelő ellenőrzi a szavazatokat.
Milyen elmés. Az átlagember úgy érezheti, hogy új szintre lépett a demokrácia és az érdekérvényesítés.
Fenét lépett. Ez sima porhintés.
Ettől még ugyanúgy kétféle, íróasztal mögött megtervezett és lezsírozott, monolit nézet közül lehet választani, akiknek a kirakatemberei vagy az egyik vagy a másik párt háttér-érdekcsoportjának terveit fogják megvalósítani, és ez lényegében nem érinti a te mindennapjaidat, bár mindegyik politikus nagyon hangzatos dolgokat szokott ígérgetni. Más szóval hazudni. Ezek egy része már a választás másnapján elfelejtődik, te pedig tolod tovább a szekeret, fizeted a csekkjeidet, a banki adósságodat, eljársz az elit érdekei szerint kialakított kereskedelmi egységek valamelyikébe és költesz. Ugyanis a szaporodás mellett ez a feladatod a világban. Mármint őszerintük.
Kinek jó tehát ez a maradiság? Kinek jó az, hogy ragaszkodunk az elavult és/vagy rosszul működő dolgokhoz?
Természetesen a fent említett önjelölt eliten kívül másnak nem. Ők mindent megtesznek, hogy az emberek ne legyenek tisztában a lehetőségeikkel, minden követ megmozgatnak, hogy a közpénzből fenntartott média a lehető legtorzabb képet közvetítse számukra a világról, és így ne legyenek tisztában a tudomány, a technika, a világban zajló folyamatok tényleges állásával, viszont a lehető legjobban gyűlöljék a célpontként megjelölt társadalmi csoportokat, így erre megy el a drága idejük és energiájuk. Közben az önjelölt elit egyre csak hízik és egyre jobban bebetonozza a saját hatalmát.
Egy szó, mint száz, a demokráciát alapvetően nem a szavazatgyűjtő-dobozzal kell megreformálni (bár ezen a téren is vannak komoly hiányosságok), hanem olyan pontokon, amelyek kívülesnek a nagyközönség látókörén.
A meritokrácia egyértelműen a következő logikus lépés a társadalmi fejlődés terén. Kijavítja azokat a hibákat, amelyeket az előd elkövetett.
Lépj szintet, Emberiség!
Hongrois
Anglais
Allemand
Italien
Russe
Espagnol
Français
Chinois
Polonais
Roumain