Egyik facebook látogatónk másfél éve, feltehetően a kérdésben való elmélyülés nélkül, orwelli világnak vélte a meritokratikus koncepciót. Ennek okán összeszedtem néhány érvet, hogy eloszlassam a kételyeket. Lássuk.
Az orwelli világ legalapvetőbb sajátja a szűk elit kezében összpontosuló centralizált hatalom az átlagemberek totális elidegenítésével, tudatlanságban tartásával, uszításával és függésbentartásával. (Ceterum censeo: ezt a világot már elértük és egyelőre demokráciának hívják)
A vázolt koncepció SZÖGES ellentétben áll valamennyi fent felsorolt negatívummal. Éppen az ellenkezőjét valósítja meg minden egyes ponton.
A demokrácia szavazási rendszerének legsúlyosabb és feloldhatatlan problémája a szándékos függésbentartás (pl. életreszóló bankhitelek, konzumerizmus, hosszútávú segélyezés) Ha függésbentartottak tömegei szavaznak bármiről (márpedig ez történik mindenütt), az torz, elfogult eredményt hoz, továbbá csak és kizárólag a függésbentartóknak kedvez. Innentől ez a demokrácia alapelveinek megcsúfolása. Na, most ha ehhez hozzávesszük a tájékozatlanságot, a nettó tudatlanságot. (+szándékos elbutítást), a szakképzetlenséget, a médiauszítást, és az emberi természetből fakadó érzelmi megközelítést, akkor már olyan messze járunk a közérdekű döntéshozataltól, hogy az leírhatatlan.
Nem mellékes problémája a demokráciának, hogy egyszer jobbra, egyszer balra kell menni (pedig lehetne előre is) és minden egyes ilyen irányváltásnál a másik oldal gyakorlatilag ki van rekesztve mindenből. Az állampolgár persze azt képzeli, hogy volt beleszólása dolgokba, pedig csak annyiról döntött a szavazáson, hogy holnaptól kinek fizesse az adót és a kamatot. Érdemi társadalmi, politikai változást nem lehet a jelenlegi keretrendszerben kieszközölni. Természetesen ezt nagyon jól tudja minden politikus.
A svájci demokrácia egyébként attól működik jobban a többinél, hogy magasabb az életszínvonal, de ez a magasabb életszínvonal csak úgy lehetséges, hogy más országok függésben vannak tartva. Az egész monetáris gazdaság így lett kitalálva és rendkívül agyafúrt módon van fenntartva. Egyrészt a globális kapitalizmus nem kifejezetten filantróp mechanizmusain, másrészt a szintén globális bankrendszeren keresztül.
A meritokráciában minden kritériumról a szavazópolgárok döntenek, vagyis konszenzus alapján dőlnek el a dolgok. Ez a képviseleti demokrácia keretein belül soha nem valósult meg és soha nem is fog. A vázolt szisztéma sokkal hatékonyabb a svájcinál, ugyanis még ott sem dönthetnek az állampolgárok az igazán komoly dolgokról, mint pl a bankok kérdéséről. A meritokráciában minden a szavazópolgárokon dől el, de mivel megnövekszik a felelősség, a kritériumokat is növelni kell. Pontosan úgy, ahogy autót sem lehet vezetni jogosítvány nélkül, különben emberek élete forog kockán. Ha valaki ezzel nem tud megbarátkozni, akkor ő egy másik nézet hajlíthatatlan követője.
A munkanélküliség úgy szűnik meg, (természetesen nem az első időkben) hogy az állam alapjövedelmet nyújt azoknak, akik ezt igénylik. A liberális felfogással szemben ez feltételhez van kötve. (a függésbentarás problémája miatt)
A szupergazdagság mondjuk olyan 10 millió dollár felett lép életbe. (változhat a konszenzus értelmében) Ezek az emberek azok, akik a pénzükkel már jelentős mértékben tudják torzítani a politikát, amely modern korunk legsúlyosabb problémáinak egyike, gyakorlatilag a demokrácia arculcsapása.
Az a rendszer pedig, amely nem védi magát az autokrácia ellen, öngyilkos rendszer.
A modern meritokráciával kapcsolatban azt kell tudatosítani, hogy nincs hatalmi elit. Ez önmagában el kell, hogy oszlasson mindenféle orwell-i sejtést és az önkényeskedést is teljesen kizárja. Komolyan. Emlékeztetőnek Svájcban is van hatalmi elit, vagyis a mi meglátásunk szerint az mára elavult rendszer. Mi ezt az egész kérdést nem érzelmek, hanem puszta racionalitás mentén kezeljük és távlatokban is gondolkodunk. Ahogy többször is leírtuk: mi nem várjuk el, hogy mindenki meritokrata legyen, nem akarjuk, hogy meritokrata kormány legyen, nem akarjuk, hogy minden sajtótermék ezt szajkózza, ugyanis a rendszer működési elvéből adódóan az átlagember a saját bőrén érezné a pozitív hatásait. Ezzel együtt egy dolgot akarunk, hogy a három fő tömb (bal, közép, jobb) egyenlő képviseletet kapjon, mert így végre megszűnne a 4 éves váltórablás gyakorlata. A pártokráciáról nem is beszélve. Ez a szó azt takarja, hogy az egész választási rendszer, jogrendszer, közélet a pártokért és a velük kapcsolatban lévő milliárdosokért van és nem a lakosságért. Erre bátran mondhatjuk, hogy közérdekellenes.
Hongrois
Anglais
Allemand
Italien
Russe
Espagnol
Français
Chinois
Polonais
Roumain