A szegénység, a nincstelenség problémáját, sőt a problémáink javát a társadalmi és gazdasági rendszerünk beállítódottsága okozza (szabad-piac, politikai irányítás, kráciák hamis ígéretével ) az ún. strukturális erőszak révén (Jaque Fresco nyomán). Tudom, hogy most sokan lehurrognak, de ez így van. Egyszerűen nem akarjuk látni a valóságot, mert félünk az új dolgoktól. Lassan 2 évszázada komoly kritika híján, recsegve-ropogva folyamatos válságokkal terhelve, de tovább él ez a rendszer csupán a vesztes tömegek támogatásával. Az értelmetlen verseny és profit hajszolása közben tönkretesszük mindazt, amit emberi kapcsolatoknak, biológiai élettérnek, környezetnek, szülőbolygónknak hívunk, miközben csupán gondolkozásunk megváltoztatásával, a berögzött klisék elhagyásával, hamis idolok kergetésének felhagyásával, új értékrendek elfogadásával jobb világot teremthetnénk magunknak pusztán a gondolat erejével. Hogyan? A varázsszó: a közjó, közérdek. Meritokratikus társadalmi modell, erőforrás alapú gazdasággal karöltve. A sorvezetőnek is beillő modellek közel egy évszázada léteznek, a megvalósítás gondolata 1000 éves, de a nyertes elit mindent megtesz annak érdekében hogy ezeket minél kevesebben ismerhessék meg, mert az teljesen szembe fordul az önérdekkel a közjó érdekében. Ezen modellek rendszereinek hatékony működtetését a tudomány, a józan ész, a közösségi érdekek szem előtt tartása garantálja. Ez a rendszer nem ismeri a szegénység, a hiány fogalmát, nem használja azt ki, hiszen tudatosan előrelátóan tervez, takarékos, hatékony, a környezet fenntarthatóságának érdekében a tudomány legújabb vívmányait alkalmazza, mindig a közösség érdekeit szem előtt tartva. Ahogy a profit, úgy a kamat sem ismert a szótárában, az innováció, az előrelátó takarékosság, a hatékonyság annál inkább. A tulajdonviszonyok újragondolása révén lényegében a pénzre és vagyonra sincs szüksége a jövőben. Ez a bűnözés visszaszorítására is kedvezően hat. A gazdaság csupán a valós szükségletek kielégítése céljából működik szigorúan alárendelve a tudomány irányításának. Fő célja az emberi társadalom igényeinek minél magasabb szintű kiszolgálása mindaddig, amíg az nem okoz visszafordíthatatlan károkat annak környezetére.
Gandhi mondta: "Az erőszak leghalálosabb formája a szegénység." És tökéletesen igaza van. A szegénység sokkal több embert pusztít el, mint a történelem összes gyilkosa, többet, mint a történelem összes öngyilkossága... A strukturális erőszak több embert öl meg, mint a viselkedésből fakadó erőszakos cselekmények együttvéve, és ugyanakkor a strukturális erőszak a viselkedésből fakadó erőszak legfőbb oka…
És mindezt az elaltatott milliók által oly nagyra becsült és támogatott rendszernek köszönhetjük, amely nem más, mint a "szabad-piacgazdaság" Furcsamód ez nem zavarja, sem a liberális, sem pedig az illiberális politika támogatóit.
Sztálin, Mao, Hitler...
Bármennyire önkényesek is voltak ezek az emberek, és az általuk fémjelzett társadalmi formák... ha halálról van szó, ha az emberi lények módszeres, mindennapos tömegpusztításáról van szó, a történelem során soha, semmi nem vette fel a versenyt azzal, amit ma éhínségnek hívunk - ezt az utóbbi száz évben nem az élelmiszerek hiánya okozta. A relatív szegénység okozta. A gazdasági erőforrások elosztása oly egyenlőtlen volt, hogy a szegényeknek egyszerűen nem volt elegendő pénzük, hogy élelmiszert vásároljanak, ami pedig rendelkezésre állt volna, ha meg tudták volna fizetni. Ez a strukturális erőszak mintapéldája. Na, vajon ki találja ki, melyik rendszerben csúcsosodott ki mindez?
Maghiară
Engleză
Germană
Italiană
Rusă
Spaniolă
Franceză
Kínai
Lengyel
Română