A meritokratikus elvrendszer az első olyan metódus, amely egyszerre kínál vállalható alternatívát a jobb- és baloldaliaknak, feltéve, ha azok nem szélsőséges gondolkodásúak és hajlandóak a konszenzusra. Úgy véljük, ezt még soha egyetlen irányzat sem volt képes megvalósítani. Néhányan kétkedve fogadják az ilyesmit, de hamar el lehet oszlatni a kételyeket, ugyanis az egyetértés alapját általános emberi értékek képezik, melyeket csak nagyon elvakultak kérdőjeleznének meg.
A konszenzus tehát fontos dolog és igencsak hiányzik mindenhonnan. A választási rendszerek azt érik el, hogy 4 évig az egyik, 4 évig a másik nézet húzza a prímet, (néha tovább) de mindannyian tudjuk, hogy ez rendkívüli módon pazarolja az ország kreatív, innovatív, társadalomépítő energiáit. Nem azzal vannak ugyanis elfoglalva, hogy valóságos haladást valósítsanak meg, hanem, hogy minél jobban megerősítsék a politikai bástyáikat. Némelyek ezt odáig tudják fokozni, hogy teljesen leépítik a jogállamiságot és onnantól már az önkény igazgatja az országot.
Mellékesen megjegyzendő: láttál te már olyan pártot, amely hosszú távú célokat tűzött ki, mondjuk akár 50 vagy több évre előre.
Nem.
Mi az oka ennek? Az, hogy nincsenek hosszútávú céljaik. Csak rövidtávú céljaik vannak, annyira rövidek, hogy ez nagyjából kimerül a rövidre szabott választási ciklusba szorítható minél hatékonyabb közpénzcsapolásban és persze néhanapján odavetnek egy-egy üveggyöngyöt a balga népnek, hogy azok azt higyjék, őket sem hagyták ki a játékból.
Pedig de.
Eszköznek, bábnak használják a közembereket és ami a legrosszabb, hogy a befizetett adókból teszik, amiket ugye lehetne jobb dolgokra is fordítani.
Mondhatná persze valaki, hogy a technikai fejlődés miatt nehéz tervezni hosszú távra, de szerintem mindenki tudja, hogy itt elsősorban az akarat hiányzik.
És akkor evezzünk kicsit vissza a korábbi témához.
Az esetleges félreértések elkerülése végett a meritokrácia nem azt akarja elérni, hogy megszűnjön a jobboldal vagy megszűnjön a baloldal illetve az ehhez kapcsolódó gondolkodásmód, hanem azt, hogy egyrészt harmadiknak bejöjjön egy legalább ennyire masszív középutas gondolat a képbe (mondjuk a meritokrata) és utána mindhárom félnek mindig, állandó jelleggel egyenlő arányban legyen képviselete. Ez persze csak egy szelete az elképzeléseinknek, de már ennek megvalósulása is rendkívül stabil országot vonna maga után és automatikusan csökkentené a korrupciót illetve a nepotizmust. Mindkettő a társadalmak rákfenéje, tehát nagy erőkkel, szokatlanul nagy erőkkel kell küzdeni ellenük.
A koncepciónk olyan "rafináltan" van kitalálva, hogy aki ezzel kategorikusan nem tud azonosulni, tehát fújolva elveti az egészet, az automatikusan szélsőségesnek deklarálja magát, hiszen nem a konszenzust és a közérdeket tartja szem előtt, hanem a saját érdekcsoportjának boldogulását.
Mi bízunk abban, hogy a józanul gondolkodók vannak többségben.
Maghiară
Engleză
Germană
Italiană
Rusă
Spaniolă
Franceză
Kínai
Lengyel
Română