Az MMT egyik fő célkitűzése a Jacque Fresco által megálmodott erőforrás alapú gazdaság irányába történő elmozdulás, illetve optimális esetben átállás. Természetesen senki nem gondolhatja komolyan, hogy ezt a jelenlegi társadalmi berendezkedések bármelyikével meg lehet oldani, pláne egycsapásra.
Ennek értelmében a liberális demokrácia is teljesen alkalmatlan erre, ugyanis magában hordoz, sőt alapfunkcióként preferál olyan struktúrákat, amelyek szöges ellentétben állnak ezzel a törekvéssel. Ezek egyike maga a Monetáris Gazdaság, illetve az azt gránitszilárdságú módon konzerváló bankrendszer ill. pénzrendszer. A liberális demokrácia dogmaként kezeli például a globális kapitalizmus alapját szolgáló szabadversenyes kapitalizmust. Ezek így együtt brutális és globális környezetkárosítást, mérhetetlen vagyoni különbségeket, társadalmi szakadékokat és robbanásveszélyes feszültségeket keltettek a világban és ezek a problémák nemhogy javulnának, de nőttön-nőnek. Itt van most ez a Hamburgi G20-as tanácskozás és a szélsőbalosok gyújtogatása. Ezek a reakciók sem véletlenül vannak, csak az őket kiváltó problémákra adott válaszok nem megfelelőek. Gyújtogatással nem lehet előrébb jutni, mert ellenérzést vált ki a kevésbé szélsőséges személyekben, ellenben az emberek tömeges felvilágosításával eljöhetne a változás. A meritokratikus demokrácia kiáll a fent említett hatalmi és pénzügyi gócok felszámolása mellett egy közérdekű, ember- és környezetbarát világ érdekében, viszont azt be kell látni, hogy ujjfeltartástól, sima állásfoglalásoktól és hasonlóktól a világot tönkretevő politikusok és milliárdosok nem fognak visszahőkölni és nem fogják megváltoztatni a gondolkodásukat. Ez csakis úgy lehetséges, ha egy hosszútávú, jól lefektetett elvek mentén és közösen megvalósított programmal fokozatosan kivonjuk a fenti hatalmak vitorláiból a szelet és azt a magunk, vagyis a tömegek érdekeinek vitorláiba fogjuk. Az illiberális "demokrácia" (más néven önkényuralom) olyan vadhajtása ennek, amely teljességgel elfogadhatatlan az emberi érdemekben gondolkodó meritokrata számára.
Könnyen belátható ezután, hogy a liberális demokrácia egyes elemeit revideálni kell, ugyanis bebizonyosodott, hogy a szószólóik jószándéka ellenére nem szolgálják a társadalmi fejlődést, csak konzerválják a problémákat.
A meritokratikus demokrácia koncepciója, melynek egyes elemei igen szokatlannak tűnhetnek elsőre, közérdekű és konszenzusos mederbe tereli azt a kaotikus világot, amit sikerült a közömbösséggel, a harácsolással, az egymásra mutogatással, a nemtörödőmséggel és hasonlókkal "felépítenünk". A Föld szó szerint végveszélyben van, tehát mielőbb lépni kell.
Élhetőbb világot, meritokraták!
Ha egyetértesz, oszd meg ezt a posztot és lájkold az oldalunkat, hogy minél több emberhez eljusson ez a koncepció.