Rendhagyó és nagyon kényes témájú szösszenet következik, melyben egy picit megdicsérjük a kormányt. De tényleg csak egy kicsit. Utána viszont azt kapja, amit érdemel.
Nehéz erről írni, mert a mai magyar politikai környezetben olyannyira betegesen elfogult mindenki, hogy az már fizikai fájdalmat okoz. A meritokrata azonban nem söpri a problémákat a szőnyeg alá ugyebár.
A kormány és a világot átszövő globalista pénzügyi elit kapcsolatáról essen néhány szó több szemszögből is. Igen, a globalista pénzügyi elit nem a jobboldali média találmánya.
Az egyetlen dolog, amit a kormány javára lehet írni az, hogy megpróbált harcba bocsátkozni. Sajnos számos ponton igencsak jogosak a globalistákat érő kritikák, ezek egy részét a meritokraták is elfogadják, sőt támogatják, pedig tudják, hogy a pénzügyi elit pszichopatái nem hagyják ám magukat. Már-már megveregethetnénk a kormány vállát, mondván, ez a beszéd srácok, csak így tovább, de van egy kis bökkenő. A nemzeti megközelítést előtérbe helyező és ezáltal a magyar piac védelmét célzó intézkedéseikkel párhuzamosan egy avítt, soviniszta, embertelen, pökhendi és fejlődésképtelen világot teremtettek, melyben azt a szerepkört, amelyet a globalisták hasonlóan ferde gondolkodású, kapzsi bankárai képviselnek, valójában nem leváltani akarják, hanem a saját embereikkel, saját milliárdosaikkal feltölteni. A know-how-t Putyintól tanulták, aki a hivatali ideje alatt a világ leggazdagabb személyei közé került. (Mármint a szem előtt levő leggazdagabbak közé) Innentől fogva egyszerűen nem lehet pozitív célok megtestesítőiként tekinteni rájuk. Ráadásul a nemzeti kérdést odáig tupírozták, hogy tulajdonképpen ez már csak a takaró, amely leple alatt ilyen-olyan kétes ügyleteket hajtanak végre. A korrupció az egekben, a nepotizmus az egekben, a felesleges presztizsberuházások révén minden létező oligarchát és hűbérest az adófizetők pénzelnek anélkül, hogy erről közvetlen tudomásuk lenne. Közben az oktatás a padlón, az egészségügy a padló alatt, a fél ország elszegényedett és mindenki gyűlöl mindenkit. Hogy miért? Mert nem a jószándék vezeti őket, hanem a közönséges meggazdagodás és hatalombirtoklás igénye és ennek alávetettek mindent. A nemzeti pántlika csak azért van rajta, hogy fogyaszthatóbb legyen a követőik számára. A lakosságot nem partnernek tekintik, hanem fejőstehénnek. Pontosan ugyanúgy, mint a globalista bankárok. Így hiába minden fáradozás azt illetően, hogy vállalhatóvá váljanak. Jó ideje már úgy működik a kormánypárt és holdudvara, beleértve a rajongótáborukat is, mint valami vallásos áhítattól átitatott gyülekezet. Más néven szekta. A személyi kultusz az egekben, az ellenségkép-gyártás szintén. Szép terv, hogy valaki függetlenedne a globalista pénzhiénák köreitől, de ez így nem fog menni. Csöbörből vödörbe kerültünk.
Az ügy kapcsán azért ne feledkezzünk meg a liberális demokratákról sem. Jelentős részük ugyanis, ahogy azt a bemelegítés során tálaltuk, úgy tekint a globális pénzügyi elitre, mint valami jobboldali összeesküvés-elméletre. Némelyikük fölényesen kacag, hogy ilyen nem létezik. Komolyan. A baloldali ill. liberális média úgy állítja be ezt az egészet, mintha a kormány fejéből pattant volna ki és gunyoros írásokkal ferdítik az olvasóik gondolkodását a témában. Közben a Goldman Sachs megint kizsebelt több ezer ügyfelet. Ránk aztán nehezen lehetne fogni, hogy kedveljük a kormányt, de ne essünk már át a ló másik oldalára.
Hogy akar bárki bármilyen gazdasági és társadalmi problémát megoldani, ha még a problémát sem képes felismerni?
Verdikt:
Ha meritokrataként tekintesz erre a kérdéskörre, akkor képes vagy kiszűrni belőle azt, amire nincs szükség és arra tudsz koncentrálni, ami a köz érdekét szolgálja. Így a bal- és a jobboldal túlzásai is könnyen kiszűrhetők.
A globális pénzügyi elit jelenlegi tevékenysége nem támogatandó sem gazdaságilag, sem politikailag, mert egy szűk pénzügyi klikk magánérdekeinek rendel alá mindent és nem rest tíz- és százmilliókat kihasználni az ügy érdekében. Ez teljesen szembemegy a Jacque Fresco féle erőforrás alapú gazdaság elméletével.
A jószándékú, de elég szűklátókörű liberális demokraták azért a 20-25%-nyi pozitívumért szoktak felszólalni és harcolni, amit a globalista mozgalom húzóerejének szoktak használni a baloldali/liberális sajtópropagandában. (emberi jogok, sajtószabadság stb. stb.) Ezek tök jó és támogatandó dolgok, csak a valódi háttér ismeretében elkeseredik az ember szája. A háttérben kőkemény korrupció, kizsákmányolás, gyerekmunka, fegyverkezés, háborúzás, környezetszennyezés és hasonlók állnak. Aki ezeket nem látja, sőt tagadja, az valami másik dimenzióban éldegél és többet árt a világnak, mint amennyire hiszi, hogy segít.
Erre aztán jönnek a nacionalisták és gyakorlatilag tök ugyanezt csinálják lilában, csak éppen máshogy ideologizálják a dolgot. Náluk annyival problémásabb az ügy, hogy a háttérben az antidemokratikusság netovábbjai, az egyházak is jelentősen beleszólnak a történetbe, ami ugye a 21. században már egyáltalán nem közérdekű megnyilvánulás. A nacionalisták tagjai között nagyobb számban találhatók a társadalmi egyenlőtlenségeket elfogadók, sőt kifejezetten szorgalmazók, ami szintén nem túlságosan előremutató tulajdonság.
Az ideális megoldás az lenne, bár ennek az időpontját még saccolni is dőreség lenne, hogy egyszerűen le kell válni a pénzügyi elitekről és egy alternatív, emberi értékeket figyelembevevő, de legalábbis nem uzsoramódon működő pénzügyi rendszerre kell cserélni. (A Svájcban használatos WIR jó elvi kiindulási alap) Ez úgy lehetséges, ha minél több kormány ismeri fel az ebben rejlő pozitívumokat és összehangolja a munkáját. Az eredmény így is csak jó idő múlva lenne érezhető, de mégis érdemes már most dolgozni rajta, mert a jövő a manapság egymásnak feszülő két oldal egyikének elképzelése szerint SEM lesz rózsás. És akkor még jóindulatúan fogalmaztunk.
Haladjunk az út közepén, azzal nehezebb melléfogni.
匈牙利语
英语
德国
意大利语
俄罗斯
西班牙
法国
中国
波兰语
罗马尼亚语