A likvid demokráciáról

2017-06-11

Ejtsünk néhány szót újfent az ún. Likvid Demokráciáról, miután épp belefutottunk az oldalukba. Korábban már volt ilyesmiről szó.

Kezdésnek annyit, hogy ez még sehol nem valósult meg úgy, ahogy az papírra van vetve. Ezzel együtt a Likvid Demokrácia elméletének puszta léte is mutatja, hogy másokban is felmerült a jelenlegi választási rendszer tarthatatlansága és ez jó. Van azonban 2 elég szembeötlő probléma vele, ami miatt elvetettük az MMT dokumentum írásakor. Kevésbé meglepő módon ugyanezt a két dolgot vetették mások is a szemére azokon a közösségi oldalakon, ahol a Likvid Demokráciáról beszélgetett az internet népe.

Az első az, hogy az interneten bonyolódna az elektronikus választási rendszer. Azon az interneten, amely szinte szabad prédája mindennemű hacker-társaságnak. Ahol az orosz hekkerek bele tudnak szólni az amerikai választási rendszerbe, ahol WannaCry zsarolóvírusok keserítik meg az emberek életét. A megnyugtató megoldás erre egy speciális intranet egy speciális hordozható hardverrel és csapjuk hozzá, hogy a technikai személyzetet a 3 politikai kör egyenlő arányban adja, hogy legyen rálátásuk egymás munkájára, és így a felügyelet a lehető legcsalásmentesebb környezetben valósuljon meg. Amikor egyetlen politikai érdekcsoport kezében van a teljes választási rendszer felügyelete, akkor könnyen belátható, hogy nagy a visszaélés veszélye.

A Likvid Demokrácia másik nagy problémája (és ez az aggasztóbb), a szavazatdelegálás. Érdekes módon a szisztéma rajongói ettől remélik a demokrácia fellendülését, mi meg azt mondjuk, hogy ennél rosszabb aligha történhetne egy szavazási rendszerrel. Mondani sem kell, a közösségi oldalakon is hamar kibukik ez az aggály és nem véletlenül. A szavazatdelegálás melegágya a csalásnak, a közönséges szavazatkufárkodásnak.

Idézünk egy 2013-ból származó blogbejegyzésből a témát illetően (nincs kapcsolatunk a szerzővel):

"A szavazatok multi-level marketing-szerű szerzése és felépülése semmi jóra nem vezet. Ez csak egy politikai piramisjáték. Sőt még annál is cikibb, mert ebből kialakulhat egyfajta szavazatpiac, szavazattőzsde. Azaz a politikai érvényesítés is egyértelmű árucikk lehet. A szavazatoknak ára lehet, és azt eladni és venni is lehet különféle nagyságú csomagokban. Az, hogy ez nem lesz így, mert vigyáznak rá, hogy ne így legyen, egy mese, egy beetetés. Semmiféle garancia nincs rá, hogy ne ide vezessenek a folyamatok."

És akkor még egy plusz észrevétel. A Likvid Demokrácia elmélete leginkább csak a szavazási rendszer megváltoztatásával foglalkozik, ennél mélyebbre nemigen lát, semmilyen távlati célt nem fogalmaz meg, amit valamiféle programnak lehetne nevezni. Nálunk pl. a szavazási rendszer totális megreformálása csak egy kis szelete annak, amit felvonultatunk.

Érdekes módon, talán éppen a mi hatásunkra, a likvid demokrácia oldalán a meritokrácia is megjelenik, mint "érdemuralom". Bár különösebb negatívumot nem láttunk leírva, nem túl szép szó ez, meg kell hagyni. Az uralom szó igen sok negatív felhangot rejt, mi még az "érdemalapút" sem éreztük elég barátinak. Ezért lett érdemközpontú. Szó nincs itt uralkodásról, hanem csak egy pozitív emberi értéket és ennek megfelelő üzenetet hordozó szó vezérelvként való feltüntetéséről.

Újabb: A meritokrata jellemzői

Korábbi: Váci Mihály - Még nem elég!