Első felvonás:
Orbán Viktor csak egy markánsan megjelenő archetípusa azoknak a felelőtlen, pénz- és hatalomhajhász politikusoknak, akik mindkét politikai oldalon megkeserítik azok életét, akik nem az ő holdudvarukhoz tartoznak. (Igen, a baloldalon is van ilyen szép számmal)
Az egyik legfőbb baj a miniszterelnökkel, hogy nincsenek sziklaszilárd elvei. Ő egy betegesen pénzcentrikus, arrogáns, emberi problémákra teljesen érzéketlen, felkapaszkodott érdekember. Mindig olyan nézeteket hangoztat, amelyek éppen a lehető leghatékonyabban szolgálják az ő és környezete érdekét. Ismerjük a sztorit, volt ő már KISZ-titkár, Soros György által pénzelt vérliberális kozmopolita, csuhásokat térdre parancsoló antikeresztény, konzervatív, illiberális. Most éppen kereszténydemokrata, de ha jövőre jön valami jövedelmezőbb, akkor ő az lesz.
A másik baj vele, hogy rendkívüli módon megosztotta a magyar lakosságot. Mindezt pusztán hatalmi érdekekből vezettetve. Ezek a tulajdonságok nem járulnak hozzá, hogy őt különösebben pozitív személyiségként említse majd az utókor.
Második felvonás:
Gyurcsány Ferenc a min. elnök antitézise. Sokmindenben különböznek és mégis sokmindenben hasonlítanak. Mindkettőjüket az egekbe emelik a saját rajongóik, de ez egyúttal kiválóan alkalmas arra, hogy ehomályosítsa az említett rajongók ítélőképességét.
Eleve masszív ideológiai válság van a baloldalon, hiszen hogyan is hihetné bárki, hogy milliárdosok és/vagy bankárok majd megoldják az átlagemberek problémáit. Ő is azok közé tartozik, akik "megérezték" a kor üzenetét és átnyergeltek a liberális demokrataságra, mert szocialistának vagy épp kommunistának lenni már nem annyira kifizetődő politikailag. Az EU környékén is jobban lehet így érvényesülni. Eközben persze még mindig éneklik az internacionálét, de Bajnai feszengésén látszott, hogy ez már nem igazán szívből jön.
A másik nagy probléma a baloldalon a kulturális relativizmus, amely elég régóta beette magát a gondolataikba és nem akar onnan szabadulni. Ez ugyebár azt jelenti, hogy harcolnak pl. a nők jogaiért, de csak itthon vagy a biztonságos Európa területén. A szaudi nők helyzetéért még csak szót sem emelnek. Így sikerült relativizálni ezt a problémát. Nagyon helytelen gyakorlat.
A harmadik a politikai korrektség túltolása. (Pl. Fat Acceptance mozgalom vagy a Black Lives Matter mozgalom, ahol már maguk a feketék kezdték megelégelni a rengeteg parttalan fröcsögést, amit az ő védelmükben vetettek be a túlbuzgó Social Justice Warriorok)
Mondhatni átestek a ló túlsó oldalára, amit néhány jobboldali megmondóember úgy próbál ellensúlyozni, hogy trágár, primitív módon kommunikál (pl. Bayer Zsolt) Mindkét megközelítés szélsőség. A politikai "inkorrektség" nem a beszólás művészetéről, hanem a valós problémák bátor, de nem emberi mivoltunkból kivetkőzött módon való közléséről kéne hogy szóljon.
Finálé:
És íme egy közös metszet: a baloldal pontosan ugyanolyan módon érzéketlen a jobboldalt foglalkoztató kérdésekre, mint a jobboldal a baloldaliakat foglalkoztató kérdéskre. Egyik sem képes olyan alternatívát nyújtani, amely legalább megpróbálja figyelembe venni a másik fél nézeteit. Ennek az az eredménye, hogy az ország teljesen felörlődik a pártokrácia malmaiban.
A társadalmi béke és a nemzet fennmaradásának érdekében mindkét félnek engednie kéne egy kicsit.
Magyar
Angol
Német
Olasz
Orosz
Spanyol
Francia
Kínai
Lengyel
Román