Önkritika kell
2019-03-15

Be kell vallanunk: A jelenlegi gondolkodásunk miatt kerültünk adós-rabszolgaságba. Mi magunk is hozzájárultunk a környezetszennyezéshez az életmódunkkal, a háborúkba fiainkat büszkén küldtük el, a hiteleket mi vettük fel, a gyerekeinket mi magunk neveltük a pénz szeretetére, vezető politikusainkat mi választottuk meg, és a gazdasági maffia keze alá dolgozunk nap mint nap azzal, hogy szupermarketekben vásárolunk a helyi termelők piacon árult portékáit figyelmen kívül hagyva.

És mi csodálkozunk a legjobban azon, hogy tönkretettük bolygónkat, hogy eladósodtunk, hogy háborúk vannak világszerte, és a gazdasági maffia szívja a vérünket, elrabolja földjeinket – látszólag akaratunk ellenére. Vajon ha szimbiózisban élünk ezzel az életellenes rendszerrel, ki oldhatja meg a problémáinkat, és főképp hogyan?

A kérdések nem kérdések tovább, hanem válaszok. Társadalmi szinten kell megoldani a problémákat, az egyes ember szintjén kezdve, és nem arra várni, hogy politikusaink oldják meg helyettünk a gondokat. Bármely politikai irányzat kerül ugyanis uralomra, a szervezett magánhatalom rabszolgájává válik rögtön. Ha SENKI nem nyitna bankszámlát, tönkremennének a bankok. Ha senki nem használna fosszilis energiákat, tönkremennének az olajmágnások, mi több, bedőlne még a dollár is, hiszen csekély aranytartaléka helyett ma már az olaj az egyetlen fedezet a dollár mögött. Ha senki nem fizetne adót, bedőlne a kormány. Tehát a valódi hatalom az egyének kezében van. Szakítani kell mielőbb a régi, elavult gondolkodásmódunkkal, mert ha ez nem megy, összeomlik körülöttünk a világ.

ELSŐSORBAN A TÁRSADALMI PROBLÉMÁKAT KELL MEGOLDANI

Szükséges a társadalom mielőbbi átalakítása és a pénzrendszer megszüntetése. A profit utáni hajsza majdnem mindig az emberi törődés elé kerül, vessünk csak egy pillantást a rákkeltő tartósítószereket tartalmazó ételeinkre, vagy a tervezett elavulásra (ha megveszünk egy terméket elromlik a jótállás lejárta után hamarosan és hulladékhegyekkel árasztja el a földet), ami szinte minden terméket érint, beleértve a gyógyszeripart, mely 300 dollárt számol fel egyetlen antibiotikum-tabletta előállításáért. Ezek jelzik, hogy a profit, mint ösztönző erő, valójában káros.

HA NINCS PÉNZ, MEGSZŰNIK A BŰNÖZÉS IS?

Az általános bűncselekmények közé tartozik a lopás, az illegális kereskedelem, a csalás és az erőszakos rablás. A valóság az, hogy a monetáris rendszer által teremtett stressz, konfliktus, szegénység és nélkülözés a bűnözés alapvető oka. A kilencvenes években végeztek egy kutatást, név szerint a Merva-Fowles tanulmányt, mely komoly kapcsolatokat talált a munkanélküliség és a bűnözés között. A kutatás alapját 30 jelentős nagyvárosi terület képezte, több mint 80 millió fős lakossággal. Arra jutottak, hogy a munkanélküliség 1%-os emelkedésének hatására a gyilkosságok száma 6,7%-kal, az erőszakos bűncselekmények száma 3,4%-kal, a vagyoni bűncselekmények száma pedig 2,4%-kal emelkedett. Ez a következőképpen jelentkezett: 1459-el több gyilkosság, 62607-tel több erőszakos bűncselekmény és 223500-zal több vagyoni bűncselekmény történt. Ez azt mutatja, mennyire jellemző egy nyomorban élő személyre alacsony iskolázottsággal és munkalehetőség nélkül, hogy bármit meg fog tenni az életben maradásért. Ilyen helyzetben a stresszből fakadó neurózis gyakran vezet erőszakos és társadalomellenes tettekhez.

Ha azonban bűnözésről beszélünk az egyes emberek vétkei elenyészőek a VÁLLALATI BŰNCSELEKMÉNYEKHEZ képest.

Ezek szinte kizárólag profittal kapcsolatosak, de sokféle formában jelentkezhetnek: a tervezett elavulás, a monopóliumi összejátszás, a piaci manipuláció, az erőforrás-kihelyezés, az árak befagyasztása, a munkaerő-kizsákmányolás és a kormányzati összejátszás csak néhány a jelentősebbek közül. Kezdve az Enron-nal, amely szándékosan leállította a kaliforniai erőműveket, hogy így erősítse energiaipari részvényeit, a Bayer vállalat HIV vírussal fertőzött gyógyszerein át, ezek az esetek a legtöbb ember számára világossá teszik, hogy a vállalati bűncselekmények állandóak, és gyakran sokkal alattomosabbak, mint az általános bűncselekmények, ugyanis az utóhatások emberek óriási csoportjait érintik. A vállalati bűnelkövető profitnövelő kényszere alapjában véve nem különbözik az általános bűnelkövető túlélési kényszerétől. Míg utóbbi jellemzően azért követ el bűncselekményt, hogy életben maradjon, az előbbi azért teszi, hogy bebiztosítsa hatalmi, életviteli és vagyoni pozícióját. Mindez a félelmen alapszik. A vagyon elvesztése miatti folyamatos bizonytalanság engedi megnyilvánulni a mohóságot, mely a legtöbb vállalati bűncselekmény motiváló tényezőjeként szolgál.

Magyar English Deutsch Italiano
Rovatok....
MMT