Volt szerencsénk tesztelni két pénzügyi témában járatos szakembert, mégpedig egy banki közép- és egy felsővezetőt, vajon hallottak-e Silvio Gesellről a szakmai karrierjük során. Nem feltétlenül a szabad pénz koncepciója alapján, de mondjuk a svájci WIR kapcsán éppen hallhattak volna róla. Legalább érintőlegesen vagy valami, de nem. Abszolúte nem mondott semmit nekik a név.
Amikor a pénzügyi rendszer kritikája bármilyen formában felmerül, a magukat jártasnak tartók hajlamosak egyszerűen hülyének nézni a kritikával élőket, és rögtön be akarják utalni őket egy közgazdasági tanfolyamra ill. iskolába, ahol majd végre megtanulják a jelen pénzügyi rendszer nagyszerűségét, és ezzel részükről elintézettnek is tekintik az ügyet.
Valójában az a helyzet, hogy a közgazdasági iskolákban szemérmesen (szándékosan) hallgatnak azokról a lehetőségekről, amelyek tudatában a jelenlegi monetáris rendszert lebontani vagy legalább kritizálni lehessen. Amíg nem tudsz valamiről ugyebár, addig az nem létezik számodra, és békés tájékozatlanságban tolod tovább a bolygót szipolyozó szisztéma szekerét (Orwell 1984-ében magát a szókincset is cenzúrázzák, hogy a népesség ne is ismerjen olyan szavakat, fogalmakat, amelyekkel a rendszert bírálhatná).
Nagyon jól működik ez.
A tanintézetekben újra és újra és újra azokat a szakembereket tenyésztik ki (bármily erősen hangozzék is ez így), akik önként és dalolva viszik tovább a közérdekellenes rendszert. Ezt jól erősíti az a tény, hogy ők anyagilag jól járnak ezzel a gyakorlattal, tehát belső kényszer sem alakul ki náluk a kritikai szemléletre.
Sajnálatos ez, de valahol érthető is: a hivatalos tananyagot összeállító-jóváhagyó bennfentesek védik az érdekcsoportjaik érdekeit, és csakis lojális, elfogult pénzkatonákat képeztetnek ki a saját fennmaradásuk számára. Bármilyen konkurencia hatalmas veszélyforrás.
Sokkal sajnálatosabb azonban az a tény, hogy az említett két személlyel való beszélgetés, és számos más helyen hallott-olvasott esetek alapján ezek a profik nem is érdeklődnek annyira a saját szakterületük iránt, hogy akár önképzéssel szélesebb ismeretanyagra tegyenek szert, más szemszögű matematikai modellekről és elméletekről is olvasva, mint ami a kötelező közgázos tananyag.
Így soha senkinek még csak eszébe sem jut az, hogy a rendszerben problémák lehetnek, hogy a rendszer alapjában véve rendkívül káros a társadalomra nézve, hogy csak a lakosság kb. 0,1%-át favorizálja (de azt piszkosul), és hogy neadjisten még valami egyéb megoldáson is törjék a fejüket. A vicc az, hogy még csak meg sem kéne szakadni a nagy gondolkodásban, elég lenne elővenni Gesell elméletét, átnézni, hol, hogyan használták a történelem során, és máris szintet lehetne lépni.
Ez azonban nem érdeke a világ pénzügyi rendszerét felügyelő hatalmasságoknak, és gondosan ügyelnek arra, hogy a német/argentín zseni, valamint a jelenkori modern alternatívák (kriptovaluták, blokklánc-alapú Smart Contracts, decentralizált, automatizált szabályzással működő szervezeti rendszerek) továbbra is a lesajnálás tárgyai legyenek és így a feledés homályába vesszenek.
Magyar
Angol
Német
Olasz
Orosz
Spanyol
Francia
Kínai
Lengyel
Román