Az érdem végtelenül pozitív jelentésű szó, amit az egyén a saját jogán szerez. A tudásából, a hozzáértéséből, a kitartásából, az állhatatosságából, vagy csak egyszerűen a segítőkészségéből eredezik. Nem játszik közre sem pénz, sem születési előjog, sem ismeretség. Ezért a lehető legjobb fokmérője a társadalom és a személy kapcsolatának.
Nagy baj, hogy a modern társadalmak örökös élethalál-harcra kényszerítik az átlagos polgáraikat, melyet megélhetésnek hívunk, és közben mindenki elembertelenedik, depressziós, kiégett lesz, kivész a segítőkészség, az empátia, megnő a rasszizmus, az idegengyűlölet, a mások lenézése és még sorolhatnánk.
A társadalmak mindenkori vezetőinek igenis oda kéne figyelnie a saját olgáraik fejlődésére, mert maga a társadalom látja kárát, ha nem így történik. Amikor állami szintre emelik a gyűlölködést, az már rövid távon nehezen gyógyítható sebeket okoz.
Neveljünk inkább a szó nemes értelmében érdemes polgárokat. A 3. évezred kihívásainak frusztrált, ősember szintre visszavetett gondolkodású, esetenként végtelenül bigott polgárokkal nem leszünk képesek megfelelni.
Lépj szintet, Emberiség!