A propagált választási rendszerről

2018-05-10

No, akkor egy újabb kényes kérdés az aggályok eloszlatása céljából.

Egészen pontosan a "demokratikus" választásokról van szó. Sokan úgy szeretnek a választásokra gondolni, mintha bármit számítana, hogy a két tökéletesen közérdekellenes, hatalomra és pénzre specializált oldal közül melyik kerül a vályúhoz.

Nem számít.

A mindenkori hatalom éppen azért teszi lehetővé nagyvonalúan a választásokat, mert ezzel azt az illúziót keltik, mintha te egy közérdekűen kialakított világban élnél és van beleszólásod a dolgok menetébe. Innentől bárkire, aki ezt hivatalosan megkérdőjelezi, rá lehet billogozni, hogy antidemokratikus, sőt fasiszta személy.

Ravasz. Nagyon ravasz. Kár, hogy annyira átlátszó, mint az ablaküveg. Persze csak annak, aki használja az alapelvet: kérdőjelezz meg mindent magad körül.

Ha valaki nem csak sietve futott át az itt bemutatott meritokratikus elveken, hanem egy kicsit figyelmesebben olvasgatott, láthatja, hogy a választások lehetősége itt különféle kritériumokhoz van kötve. Sávosan, attól függően, mennyire fontos a kérdés. Hogy miért? Azért, mert itt TÉNYLEGESEN van tétje annak, hogy mit szavazol. Ha megfigyelted, gyakorlatilag TE vagy a döntéshozó hatalom, a te döntésedtől valóban és ténylegesen függ az, hogy mi történik az országban, nem csak végletekig kihasznált színpadi kellék vagy. Ez azt jelenti, hogy nemzeti, gazdasági és társadalmi sorskérdésekről döntesz, mintha egyenesen a parlamentben ülnél. Pontosan ezért mindenképpen szükség van a feltételek bevezetésére. Autót is csak akkor vezethetsz, ha elvégeztél egy tanfolyamot és kapsz vezetői engedélyt, de még az úrvezetők sem vezethetnek mondjuk buszt, markológépet vagy tankot.

Talán az is szöget üthetett volna a kétkedők fejébe, hogy még saját magunkat is korlátoztuk akkor, amikor bizonyos kérdések esetében a SZAKTUDÁST tettük a szavazás feltételének tárgyává. Miért is? Mert mi sem értünk mindenhez. Ezt meg kell hagyni azoknak, akik értenek hozzá. Ez a meritokratizmus alaptétele.

Nem véletlenül nem terjedt még el ez a szemlélet, ugyanis alapjaiban borítja a függésben tartásra építő hatalmi és pénzügyi elitek gyomorforgatóan közérdekellenes mechanizmusát.

Az agy rendeltetésszerű használata révén hamar rá lehet jönni, hogy ezzel a módszerrel éppen azokat korlátozod végre, akik jelenleg a leggyalázatosabb módon alázzák és tiporják a demokrácia legalapabb elvét: a többség érdekét. Ezen a módon nem igazán lehetséges, hogy bizonyos klikkek, csoportosulások rátelepedjenek a társadalomra ill. demokratikus intézményekre és egyúttal jótékonyan hat minden polgár demokráciában elfoglalt helyére is, ugyanis itt a szavazatod valódi és becses ÉRTÉK, amiért személyesen tettél valamit és nem csak egy odavetett, hitvány konc, amit a politikusok és a milliárdosok pofátlanul kihasználnak a saját köreik gazdagítására és persze a te károdra.
Az a gond, hogy ezt az egész futurisztikus elképzelést nagyon sokan a régi, elavult elméleteik és nézeteik szerint próbálják valamiképpen értelmezhetővé tenni sajátmaguk számára, és ez nem fog menni. Hogy miért? Mert nem lehet a gőzgépet egy lapon említeni az ionhajtóművel.

Kivonatosan tehát a paradigmaváltás választásokat érintő lényegéről:

A választók 3 országos politikakörbe, kvázi közintézménybe tömörülnek pártok helyett (nem kötelező). Így az instabil két pólus helyett egy hatványozottan stabilabb, kiegyensúlyozottabb három pólus fogja alaktani a politikát (jobb, bal és közép). Egy kör tagja úgy lehet valaki, hogy megüt egy bizonyos, bárki által kis erőfeszítéssel elérhető érdempont-szintet. Ez az új mechanizmus gyakorlatilag felszámolja a gyalázatos pártokráciát.
Ezek választják meg a Delegátust, amely a parlamentnek felel meg. (A körök delegálják a fontos cégek és közintézmények felügyeleti tagjait is. Ez a mechanizmus felel a transzparenciáért és mivel itt is a három pólus érvényesül, elég hatékony lesz. Ráadásul viszonylag sűrűn kell cserélni őket, amely szintén nem kedvez a klikkesedésnek.)
A Delegátus tagjai találják ki, mi legyen az eldöntendő kérdés és ők találják ki, ehhez milyen kritériumokra van szüksége az állampolgárnak a döntéshez
Ezután, amennyiben megfelelsz a kritériumnak, a hordozható elektronikus szavazóberendezéseden megjelenik az eldöntendő kérdés. Itt dönthetsz, hogy igen vagy nem. A rendszer a blockchain technológiát használná, amely gyakorlatilag hekkelhetetlen, mert a visszafejtéshez otthonra kéne néhány kvantumszámítógép, ami ugye lehetetlen.
Ha az országban 50-en felelnek meg a kritériumnak (pl. valami rendkívüli képzettséget igénylő kérdés), akkor ez az 50 fog dönteni róla, ha 5 millióan, akkor mind az 5 millió.
Voila, tényleges beleszólásod van a dolgokba azok kizárásával, akik a rendszeren élősködnek (értsd politikusok és milliárdosok) és a szakértelem soha nem látott mértékben érvényesül az urambátyámkodással, mutyizással szemben.
Ezen felül a társadalom mindent megtesz, hogy polgárai minél magasabb szintre léphessenek mind vagyonilag, mind intelligenciában, tudásban, felelősségtudatban, szolidaritásban és még sok hasonlóan fontos dologban. A társadalom a benne élők érdemeire alapoz a pénz uralmával és a hatalmi dzsungelharccal szemben.

Jelenleg az van, hogy az egyik oldal 4 évre megszerzi a hatalmat, ezután a következő választásokig neked kuss a neved, de ha nincs szerencséd, akkor leépítik alólad a demokráciát és legközelebb arra ébredsz, hogy autokráciában élsz. Lásd napjaink Magyarországát.

A meritokratikus választási és törvényhozási rendszerben ennek az esélye katonai puccs nélkül NULLA.

Amint az látható, ez nem szekértáborgondolkodásra van kihegyezve. Ez csak simán közérdekű.

Ha egyetértesz, lájkold az oldalunkat, mert a Face mechanizmusának köszönhetően úgy gyorsabban terjednek az információk.

Újabb: Idiokráciát ne!

Korábbi: M.I. a láthatáron