Van ez a kitétel nálunk, hogy a lakosságot partnernek kell tekinteni, nem fejőstehénnek. Ebbe az is belefoglaltatik, hogy az orrára kötjük, mit, miért csinálunk. No, ez aztán sosem szokott megvalósulni, akárki is legyen a kormányrúdnál. Tulajdonképpen a szavazó felhatalmazza a kormányt, hogy a közpénzekkel olyan terveket valósítson meg, amiket csak akar. Ebben az az egyik jelentős gond, hogy a tervek mögött sokszor külföldi érdekcsoport vagy csoportok állnak, vagyis a hátad mögött csupa olyan dolog fő a politikai üstben, amiket nem biztos, hogy igazán szeretnél. Ha sokat kutakodsz, titkosítják az adatokat 70 évre, vagy rádküldik az adóhatóságot, esetleg egyéb, nem túl baráti módon veszik el a kedved a kekeckedéstől.
Mivel a kormányzás sajna eleve csak az egyik oldalnak szól, rendszeresen rendkívül közérdekellenes folyamatok véghezvitelére jogosítjuk fel a kormányainkat.