A politikus, ahogy erről már korábban írtunk, egy közpénzcsapolásra kihegyezett “szakma”, amelyhez leginkább vastag arcbőr, széles mosoly és drága öltöny/kosztüm kell. Ezek azok a kis kellékek, amelyek segítségével folyton-folyvást képes átverni a választókat. Az sem számít, ha ezzel már egyszer vagy többször lebukott, sőt akár el is marasztalta a bíróság valamely közérdekellenes tevékenységért. A választónak rövid a memóriája, és már néhány évvel korábbra sem emlékszik. Arról nem is beszélve, hogy a politikus mindig azokat a naprakész demagógiabonbonokat osztogatja, amitől az átlagember elalél, és újból az illető mellé húzza az ikszet.
De mit értünk el ezzel? Semmi hasznosat. Konzerváljuk a rossz mechanizmusokat, pazaroljuk a köz által megtermelt pénzt és nagyjából ennyi. Rosszabb esetben levakarhatatlanul a nyakunkba ültetjük őket, és elvárják, hogy még tapsikoljunk is ehhez.
Magam is találkoztam olyan emberrel, aki elképzelhetetlennek tartotta a politikusok nélküli világot. Azt a feladatot, amit ezeknek lenne a dolga elvégezni, olyanok is elvégezhetnék, akikből hiányzanak a fenti rossz tulajdonságok, sőt a köz érdekét tartják szem előtt. Amint szembe mennek ezzel, azonnal ki kell penderíteni őket a közélet közeléből is, és meg kell akadályozni, hogy valaha is újra próbálkozzanak.
Mindennek érdekében nekünk választóknak kell egy olyan rendszert beindítani, ahol ennek érvényt lehet szerezni. Könnyen beláthatjuk, hogy a jelenlegi rendszer a politikusoknak kedvez, és azon iparkodik, hogy ez így is maradjon. Ne elégedjünk meg azzal, ami nem a mi érdekeinket veszi figyelembe, hanem az övéket és a családjaikét, haverjaikét. Ez utóbbi ugyanis nem szolgálja sem az ország, se a világ haladását.
A rövid, lényegretörő válasz tehát: nincs rájuk szükség.
Húngaro
Inglés
Alemán
Italiano
Ruso
Español
Francés
Chino
Polaco
Rumano