Részlet a korabeli pénzügyi zseni könyvének modern előszavából:
Gesell elméletét a múlt század húszas-harmincas éveiben több helyen próbálták megvalósítani.
1919 októberében Frankfurtban geselliánusok létrehozták a Wära cseretársaságot. Alapszabályzatában ez a magánegyesület céljául tűzte ki, hogy a deflációs birodalmi márka mellett egy második pénzforgalmat is beindít. Egy segédvalutának, a Wärának, hozzá kelett volna járulnia a pénzszűke és a hitelkorlátozások következményeinek enyhítéséhez. A Wära-jegyeket birodalmi márka és reális biztosítékok ellenében adtak ki.
Silvio Gesell elképzelése szerint az új bankjegyeket meghatározott indítóértékkel kellett ellátni. A pénz tulajdonosának minden hónapban a névértékveszteséget egy bélyeggel kellett kiegyenlítenie. A zsugorodási veszteség elkerülésére a wäratulajdonosnak két lehetősége kínálkozott: vagy hamar kiadja a pénzt, vagy a nyereség és veszteség nélküli takarékossághoz folyamodik, a cseretársaság valamely kirendeltségénél letétbe helyezi a pénzét. Ez volt hivatva biztosítani a folyamatos pénzforgást.
Ami magánszemélyek szűk körének kisrészvényei formájában kezdődött, hamarosan a szabadgazdasági mozgalmon messze túlnyúló jelenséggé fejlődött. Mivel a deflációs politika folytán bankintézetektől alig lehetett hitelpénzt szerezni, sok német városban egyre több termelővállalat, üzlet és étterem csatlakozott a Wära cseretársasághoz. A kirakatokban táblák tűntek fel ezzel a felirattal: "Wärát elfogadunk". Béreket is Wärában fizettek. Mindez egyre több fejfájást okozott az akció ellenzőinek. "A Wära kiszorítja a birodalmi márkát" - ez a jelszó végül már olyan hangossá vált, hogy a birodalmi kormány 1931 októberében rövid úton betiltotta a szabadpénzzel folytatott kísérletet.
Hasonló kísérleteket folytattak a harmincas évek elején Franciaországban, Spanyolországban, Svájcban, az Egyesült Államokban is, de kiváltképpen Ausztriában. 1932 júliusában az Inn menti Wörglben a községi tanács elfogadott egy szükségprogramot, amely többek között előirányozta egy szabadpénz bevezetését. Wörglben akkoriban iszonyúan nagy volt a munkanélküliség, s a község mérhetetlenül eladósodott. A wörgli szükségprogram ilyen körülmények között azt irányozta elő, hogy a szűk keresztmetszetet úgynevezett munkaértékjegyek kiadásával küszöböli ki (ezek fedezetéül váltók szolgáltak, meg a schilling készpénzben). Ennek a községi pénznek a segítségével sikerült egy sor középítkezést végrehajtani.
A szükségprogram sikere figyelemre méltó volt: míg 1932 augusztusától egy év alatt a munkanélküliek száma egész Ausztriában húsz százalékkal emelkedett, Wörglben huszonöt százalékkal csökkent. A község pénzügyi helyzete ugrásszerűen javult, miután a "zsugorodó" pénzt preferáltan használtak fel adófizetésnél, részben előlegek kifizetésénél is. 1933. január 1-jén a szomszéd község, Kirchbichilis is csatlakozott a kísérlethez. Ám 1933. szeptember közepére elfogyott a hatóságok türelme, és a jegybank kiváltsága elleni vétséget a szabadpénzjegy bevonásával és megsemmisítésével torolták meg.
Rövid verdikt: ez a "jegybank kiváltsága" nevű dolog teszi azt lehetővé, hogy minden körülmények között a szűk, kamatszedő elit érdekei érvényesüljenek és ők gazdagodjanak a többiek kárára. Ez így volt akkor is és ma is így van. Az a baj, hogy a monetáris gondolkodásúak csak a pénzgazdaságon keresztül képesek és akarnak látni mindent, de ez szöges ellentétben áll az emberi civilizáció fennmaradásának igényével. Amint kormányszintű akarattá válik a szabadpénz koncepciója (és sikeres, bár rövid gyakorlata), és az akaratot tett is követi, új és rendkívül gyümölcsöző korszak köszönt be majd az egész ország életében.
Венгерский
Английский
Немецкий
Итальянский
Русский
Испанский
Французский
Китайский
Польский
Румынский