Időről időre felmerül az aggály, hogyan lehet ezt az egészet egyáltalán nyélbeütni. Habár ezek mind elhangzottak az elmúlt évek során, sőt nagy részük a doksiban is olvashatók, fussunk át akkor ezen még egyszer.
A meritokratikus nézetet széles körben el kell terjeszteni, tömegbázis nélkül nem megvalósítható. Ez lassú folyamat, türelmet, kitartást, áldozatot igényel, továbbá sok ellenállásba fog ütközni, különösen azért, mert károsan beidegződött dogmákat kell felülírni az emberek fejében oldaltól függetlenül. Bárkit biztosíthatok arról, hogy ez a rendszer jobb, mint bármi, amit eddig az emberiség kipróbált a gyakorlatban. Ehhez természetesen be kell tartani az alapelveket.
A nézet elterjesztése azokra hárul, akik értik a dolgot és veszik is a fáradságot, hogy akár újra és újra elmagyarázzák az ismerőseiknek, min alapul, mi a cél, miért jobb ez így, mint a korábbi megközelítések bármelyike.
A folyamat során el kell érni, hogy minden választókerületben legyen egy vagy több személy, aki független képviselőként a szívén viseli ezt és önzetlenül hajlandó a köz érdekében fellépni érte egy választáson. Az illetők egészen biztosan mindenféle támadásoknak lesznek kitéve és nem feltétlenül csak a kormányoldal részéről. Fontos leszögezni, hogy amíg a választási számítógépes rendszer nem blockchain alapú és több párt által felügyelt, továbbá a választókerületekben nincs megfelelő mennyiségű ellenzéki felügyelő, addig gyakorlatilag teljesen fölösleges indulni bármilyen választáson, hiszen egyszerűen átírják a nekik nem tetsző eredményeket, ahogy az elég nyilvánvalóan történt a legutóbb. Ennek kieszközlése nem tűnik túl egyszerű feladatnak, de ha van társadalmi bázis és valamiféle lelkesedés, akkor talán ez sem lehetetlen.
Jelenleg saját zsebből finanszírozzuk a népszerűsítést, amely ugyebár nem tartható fent a végtelenségig. Ennek okán a meritokrata szisztéma koncepcióját közösségi finanszírozással kell terjeszteni, magyarul össze kell dobni rá a pénzt sok kicsi sokra megy alapon. Ez a folyamat sem játszódik le egyik napról a másikra, de a felgyorsítás érdekében semmilyen állami vagy banki hitelt felvenni nem szabad. A metódussal azt is elérjük, hogy a finanszírozók jobban magukénak érezzék a dolgot. Ezt egy idő után olyan szintre volna célszerű fejleszteni, hogy saját nyomtatott sajtója vagy akár egy kis Podcast stúdiója (YT, vimeo, fb, stb.) is lehessen a társaságnak. Valamiféle mini TV-stúdió lenne a legjobb, de a jelenlegi állapotokat tekintve ez egyelőre elég távoli elképzelésnek látszik.
Folyamatosan kell szélesíteni a támogatók csoportját, külföld irányába is. Erre jelen pillanatban a legfogékonyabbnak Kelet-Európa tűnik.
A szakterületükön kimagasló meritokratáknak, társadalmi munkában, részletesebb terveket kell kidolgozniuk egy jövőbeli (remélhetőleg közeljövőbeli) tanterv, törvénytervezet, jogszabálygyűjtemény, sőt alkotmány pontjaira és ezt folyamatosan konstruktív vita tárgyává kell tenni az interneten. Ez a kiszélesített, konstruktív vita lehet a meritokrácia egyik legerősebb pontja, leghasznosabb, legközérdekűbb tulajdonsága.
Ha elég pénz gyűlik össze, egy (vagy több) online működő demonstrációs szoftvert kell készíteni, amely egyrészt bemutatja a rendszer főbb elemeit működés közben, válaszokat ad a legfontosabb kérdésekre és már előre csiszolja a létrehozandó szisztéma lényeges elemeit (pl. az érdempontrendszert, szavazási rendszert)
A létrehozandó társadalom sarkalatos része a három politikakörös delegátusi rendszer. Ennek beindítása kizárólag úgy lehetséges, ha kétharmados meritokrata győzelem születik és a jelenlegi hatalom hajlandó is ezt elismerni pofozkodás ill. utcai kockakő-dobálás nélkül. Ennek értelmében a jelenlegi gyalázatos pártokrácia maradéktalanul megszűnik, a pártok állami támogatásával együtt. Itt azért lenne sivalkodás egyes pártok részéről, az biztos...
A jelenlegi pártok, mint csoportosulások, persze maradhatnak, ha el tudják tartani magukat a saját híveik pénzéből, de a rendszer onnantól fogva nem úgy funkcionál, hogy a pártok a 4 évente megrendezett választási bohóckodás során a valódi képviseletet ignorálva bejuttatják a saját jelöltjeiket listán, és utána a választókat arculköpve tevékenykednek a saját szakállukra, mert ez az egyik rákfenéje a jelenlegi demokráciának. Ehelyett az azonos vagy hasonló nézetet vallók három főbb csoportba (mondhatni közintézménybe) tömörülnek (bal, közép, jobb) és szakértőket delegálnak a parlament helyére kerülő ún. Delegátusba. A nők és férfiak aránya itt kötelezően egyenlő. A delegátustagság sűrűn, fél évente cserélődik, így megakadályozható a politikai pecsenyesütögetés. Két csoport még nem lenne elég, de a három már kellően tagolt ahhoz, hogy ne lehessen könnyen manipulálni. Mivel a három csoport a törvény által előírtaknak megfelelően egyenlő arányban van jelen, nem az van, hogy az egyik ciklusban vészesen baloldali vagy liberális nézetek érvényesülnek, a másikban meg vészesen jobboldali ill. konzervatív nézetek miatt kell szívni a fogunkat, hanem érvekkel megtámogatott vitára épülő NORMÁLIS döntéshozás alakul ki. A delegátusnak mindig van egy saját maguk által választott végrehajtói csapata is (kvázi kormány), de a delegátus nem arról dönt, hogy mi legyen a feladatuk, hanem, hogy milyen kérdéseket tegyünk fel a kritériumoknak megfelelő állampolgárok számára. Ezután majd az arra érdemes állampolgárok döntik el, mi legyen a kormány feladata. Ez abszolúte kicsavarja az érdekcsoportok kezéből a rendszer abjúzálásának lehetőségét.
Vedd észre, hogy itt az állampolgárnak komoly felelőssége és egyben komoly beleszólási képessége van a folyamatokba, ezért a szavazási képességet mindenképpen kritériumokhoz KELL kötni. Másképp a rendszer működésképtelenné válik. A szavazat mostantól nem áruba bocsátható, becses érték és ennek megfelelően nem is úgy kell tekinteni rá, mint a képviseleti demokráciában megszokott valójában semmit nem érő lufiszavazatra.
A demonstrációs szoftverek éppen azt a célt szolgálják, hogy ezeket a mechanizmusokat még az életbelépésük előtt tesztelni és finomítani lehessen.
Az érdempontrendszer természetesen mindenkire vonatkozik, így a delegátustagokra is, hiszen megfelelő szint nélkül nem lehet bekerülni ide (a hitványabbaknak így esélyük sincs szennyezni a közéletet). A vagyoni helyzet is korlátozza a delegátusi tagságot, mert egy bizonyos szint után nem vehetsz részt ebben a munkában. Az érdempontrendszer viszont mégiscsak leginkább ott fog érvényesülni, hogy az állampolgár miben dönthet az itt megalkotott kérdésekről.
Ha egy kérdés nem annyira sarkalatos, akár a fél ország szavazhat róla, azonban ha szakértelmet igényel, akkor ez leszűkül azokra, akik a számítógépes (blockchaines) nyilvántartás szerint erre jogosultak, ésatöbbi ésatöbbi.
Ha megfigyeled, ezzel tökéletesen megvalósul a decentralizált vezetés, mindenkinek meg van kötve a keze, ha azon járna az esze, hogy alkotmányos puccsot végrehajtva kisajátítaná a hatalmat és egyszerűen senkinek nincs elég ideje arra, hogy a törvényeket kijátszva hatalmat koncentráljon a saját ill a haverjai kezében. Tovább megyek, maga a hatalomgyakorlás fogalma is megszűnik, helyette a régen kívánatos országvezetés lép életbe. Nem kell egymást letaposva versengeni, gyalázatosan hazudozni, ígérgetnie senkinek, mert minden fő nézet egyenlő mértékben van jelen. Kötelezően. Lehet végre koncentrálni arra, ami valójában fontos: a lakosság szolgálatára és az ország előrébbvitelére.
Az alkotmánynak hosszútávú célként kell lefektetnie az erőforrás alapú gazdaságra való áttérést, amihez a mindenkori végrehajtói testületnek kötelezően igazodnia kell.
Gazdaságilag, társadalmilag az alábbiakra kell áttérni:
- a pénzgazdaságról a termelő gazdaságra,
- az elektronikus pénzre és ezáltal a méltányosabb, nem teherként jelentkező adózási rendszerre
- egy mindenki által igénybevehető országos logisztikai rendszerre, mely mesterséges intelligencia alapú
- a forgalom elsődlegességéről az érték-előállítás elsőbbségére,
- a kamatszedő magánpénzrendszerről a kamatmentesen működtetett közpénzrendszerre,
- a pénzközpontú gazdaságról az emberközpontú gazdaságra,
- a spekuláció elsőbbségéről a teljesítmény elsőbbségére,
- az ellenőrizetlen, szervezett magánhatalom rendszeréről az ellenőrzött közhatalom rendszerére,
- a formális demokráciáról a gazdasági-pénzügyi esélyegyenlőséget minden egyes ember számára folyamatosan megújító érdemi demokráciára, vagyis meritokráciára,
- a fenntartható növekedésnek - "fejlődésnek" - nevezett fenntarthatatlan kamatszedésről a fenntartható erőforrások biztosítására,
- az önrendelkezés felszámolásáról az önrendelkezés kiszélesítésére,
- a beolvasztó integrációról az egyenjogú társulásra,
- az egyoldalú technikai modernizációról a társadalmi viszonyok igazságosabbá tételét is megvalósító folyamatos társadalmi modernizációra.
+1 A függésbentartó rendszerekből folyamatosan ki kell szállni, mert ezek örökös mókuskerékbe kényszerítik az országot és a politikusok zsebének tömésén kívül semmilyen valós esélyt nem adnak a fejlődésre
Ebben a rendszerben egyszerűen nem lehet hatékonyan érvényesíteni a pénzügyi és hatalmi érdekcsoportok terveit, mert nem tudják kisajátítani a döntéshozási pozíciókat. Akik ezt mégis megpróbálják valahogy kijátszani (nem lesz könnyű belefogni sem), azok ellen a törvény szigorával kell eljárni és nem kamubüntetéseket kell kiosztani nekik, hanem valódiakat, amelyek eltántorítják a jövő esetleges politikusbűnözőit az ilyesmitől.
A rendszer folyamatosan és pedánsan ügyel arra, hogy állampolgárainak mindenhol biztosítsa az esélyegyenőséget (pl. ingyenes, magas szintű oktatás, megfizethető egészségügyi szolgáltatások), az ezt veszélyeztetők ellen folyamatosan fellép, ügyel arra, hogy a dinasztikus törekvések csírájukban legyenek elfojtva, továbbá a korrupció igen súlyos bűncselekménynek számít.
Nincs mese, az alapvető életfeltételek biztosítását is ki kell szélesíteni, ugyanis a demagógia egyik legjobb melegágya éppen az, hogy léteznek létfenntartásért küzdők milliói, akik szépen hangzó jelszavaktól nem laknak ugyan jól, viszont remekül manipulálhatók. A pitiáner bűnözés is jelentősen csökkenthető így. Ez a szemléletváltás, karöltve a koncepció többi elemével, olyan egészségesebb társadalmat eredményez, ahol mindenki megtalálja a számítását, senki nem nélkülöz és senkinek nincs meg a lehetősége, hogy tönkretegye mondjuk tömegek életét.
Amikor a rendszert nem mérgezik a karrierpolitikusokból és milliárdosokból álló klikkek, a közfeladatokat végre szakértők látják el, a közpénzek hirtelen oda tudnak kerülni, ahova azok valók, így elég hamar érezhető javulás áll be e jelenleg semmibe vett területeken (infrastruktúra, oktatás, egészségügy, kutatás/fejlesztés)
Természetesen a törvények betartatása komoly feladatot ró a társadalomra. Jól megfizetett és becsben tartott rendőrségre is szükség van, amely soraiból persze előbb el kell távolítani a korrupt egyéneket.
Erősen a 21. században élünk, megérett a politikai környezet is arra, hogy az évszázados elavult dolgokat valami hatékonyabbra és közérdekűbbre cseréljük, viszont garanciákat kell teremtenünk arra, hogy ne lehessen könnyen borítani az egészet.
Ha valaki úgy véli, hogy mindezt majd egy maroknyi ember ujjcsettintésre véghezviszi, téved. Ezt csakis közösen lehet.
Венгерский
Английский
Немецкий
Итальянский
Русский
Испанский
Французский
Китайский
Польский
Румынский