Egy kis 3D nyomtatás, ahogy ritkán látni és egy kis eszmefuttatás a téma mellé.
Előrebocsátom, hogy ez csak egy dísztárgy, tulajdonképpen nem sok gyakorlati haszna van. Itt most a lényeg a technológia demonstrációján van, miszerint elég bonyolult dolgokat is elő lehet így már állítani, akár otthoni körülmények között is. Természetesen ez egyelőre drága mulatság, de drasztikusan fog csökkenni mind a gép, mind a nyersanyagok ára, így rögtön érthetővé válik a lejjebb vázolt trend.
3D Printed Hairy Lion by Jimmy Shaw's Tidbits
Közzétette: ifyouhigh – 2017. május 27., szombat
Fontos tudatosítani, hogy ez a technológia a robottechnológiával és a mesterséges intelligenciával együtt a már folyamatban lévő 4. ipari forradalom fundamentuma, amit NEM lehet megkerülni. Ezek együtt néhány évtizeden belül gyökeresen fogják megváltoztatni a gazdaságot és vele együtt a társadalmat, ha akarod, ha nem. A mostani társadalmi és politikai mechanizmusokat is utána kéne húzni, de senki sem mozdítja az ujját sem.
A modern meritokrácia koncepciója már bekalkulálja az ilyesmit, és így válik lehetővé például, hogy az alapjövedelem egyáltalán szóba jöhessen, mint alternatíva. Nem sokkal ezelőtt felmerült itt egy kérdés, hogy ki fogja ehhez megtermelni a javakat. Jó kérdés, de szerencsére van rá válasz.
A mesterséges intelligenciával kombinált robotok.
Lesz egy átmeneti állapot, amikor jónéhányan fogják elveszteni az állásukat miattuk, különösképpen a kétkezi munkát végzők, de nem feltétlenül csak ők. Ezt egy darabig a mostani keretrendszer megközelítéseivel fogják orvosolgatni, természetesen nem sok sikerrel, hiszen ehhez új szemléletre van szükség. Eljön végül az idő, és nem is olyan sokára, amikor normalizálódni fog a helyzet, új szakmák alakulnak ki, minden átértékelődik. Más alapokon fog nyugodni a gazdaság és a társadalom is.
Az elkövetkező évtizedek tehát róluk fognak szólni, vagyis alkalmazkodnunk kell. Ha valaki nincs tisztában a technológia mai állásával, nézzen utána ezeknek és így hamar beláthatja, hogy a robotok képességei már jelenleg is lélegzetelállítóak és viharos tempóban fejlődik az ezt felölelő ipar. Azt lehet mondani, hogy a fejlődés gyorsasága messze meghaladja a társadalom fejlődési képességét, ami nem jó, de nincs mit tenni.
Nos tehát...
A fenti technológiák nélkül az alapjövedelem csak naiv ábrándozás, különösen, ha szélesebb néprétegek lesznek kénytelenek igénybe venni ezt. A Monetáris Gazdaság farkastörvényein alapuló mostani keretrendszerben már 2000 főnél is problémás volt. (Lásd a Finn kísérlet)
A jövő társadalmában már nem feltétlenül az dönt el mindent, van-e pénzed bizonyos javakhoz, hanem az, hogy milyen közérdekű dolgokat tettél le értük az asztalra. A nem mai keletű terminológia neve "merit-based inequality" vagyis érdemalapú egyenlőtlenség.
Az egyenlőtlenség szó említése elsőre szemöldökráncolást idézhet elő egyesekben, de ne siessük el az ítélkezést. Mindjárt kiderül, miért.
Többször elhangzott már, hogy a liberális vagy éppen illiberális demokráciákra jellemző pénzvagyon alapján megvalósított egyenlőtlenség hihetetlen káros folyamatok egész garmadáját öntötte az emberiség nyakába (a természet példátlan károsítása is ide tartozik), amit állandóan még tetéznek is azzal, hogy ez a vagyon ÖRÖKÖLHETŐ, vagyis olyan emberek kezébe kerülnek mérhetetlen vagyonok, akik aztán tényleg SEMMIT az égegyadta világon nem tettek érte. Ha valaki erre Marxot akarná egy az egyben nyúlni, azt mondaná, legyen mindenki egyenlő, de hát ez lehetetlen. Még a teljesen felpörgő 4. ipari forradalommal együtt is az lenne. És ha még meg is valósulna (nem kell félni, nem fog), elképesztően igazságtalan lenne, hiszen a semmittevők egyenlőek lennének a társadalomtudományi tanszékek tanításban és tudományos művek készítésben megőszült professzoraival, akik azért letettek valamit ugyebár az asztalra.
Na, itt lép be a nem annyira új, de azért mégis elég szőrmentén kezelt érdemesség ötlete. Már az ókori görög demokráciában is felmerült a meritokrácia irányába történő elmozdulás, de akkor egy rakás alapkritérium még nyomokban sem volt meg, vagyis jó sokáig kellett várni, mire a dogmákat feszegető emberek végre újra elő nem vették.
Nos, nyájas olvasóm, az érdemességre alapozott rendszernek van egy nagyon, de nagyon pozitív vonzata:
Minden eddig ismert társadalmi mércéhez képest (pl. születési előjog, összeharácsolt vagyon vagy pártlojalitás) mérhetetlenül igazságosabb. Természetesen ez csak akkor értelmezhető, ha az állam sőt az állampolgárai is szigorúan ügyelnek az esélyegyenlőségre és az így magasabbra jutott emberek nem nézik le, nem gáncsolják a többieket. Ezt elősegítendő van szükség az érdempontrendszerre is. Ne feledjük: ezeket a pontokat pénzen nem lehet megvásárolni, ehhez tényleg fel kell mutatni valami pozitívumot és nem csak alkalmasint, hanem rendszeresen.
Van ugye az a mondás, hogy "mindenkit az érdemei szerint". Hát a meritokráciában ezt a mondást végre komolyan lehet venni és csúcsra lehet járatni. Az is jó benne, hogy ez egy objektívan kezelhető emberi érték, amelybe ennek okán se balról se jobbról nem lehet igazán belekötni. Maximum érzelmileg, de egy közérdeket megcélzó társadalom szervezésében inkább a racionalitás számítson.
Persze gyorsran le kell hűteni azokat, akik régebbi meritokratikus megközelítéseket olvastak netalán és minduntalan valami IQ-elit által fenntartott uralmat vízionálnak. Meg, hogy az alacsonyabb szellemi képességűek a meritokráciában elnyomásnak vannak kitéve, meg diszkriminálva vannak és hasonló botorságok.
Nos, ezek a tézisek már elavultak.
Ezért van szükség olyan társadalomszervezésre, ahol a kiemelkedő szellemi képességet segítőkészséggel, tenniakarással, közösségi munkával és bármi hasonlóval nagyobbrészt pótolni lehet és az így elért eredemény vetekszik az IQ révén elérhető társadalmi juttatásokkal, KIVÉVE abban az esetben, ha egy pozícióhoz mindenképpen szaktudás szükséges, ott ugyanis szigorúan csak a szaktudás érvényesülhet. A szaktudás számonkérése és a párhuzamosan használt érdempontrendszer mondhatni elég hatékonyan távoltartja a könyöklésre és mások letaposására szakosodott hitvány karrieristákat.
Itt utalnánk a Platón Párt kezdeményezésére, mely szerint a közéletet erényes emberekkel kell megtölteni, akik erénygaranciákat vállalnak a saját közszereplésükre. Nos, abszolúte erre van szükség, csakhogy ehhez a kedves erényes embereknek fel kell emelniük a hátsójukat és tenni is kell érte valamit. A hitványak ugyanis soha nem alszanak. Ők mindig ugrásra készen lesik, hol lehet lecsapni a következő "közpénz-szállítmányra" és szemrebbenés nélkül fogják belehazudni az emberek képébe, hogy ezt csak és kizárólag a lakosság érdekében teszik. Az is baj, hogy ezeket az álságos megnyilvánulásokat elég sokan be is kajálják.
De most vissza az érdemességre alapozott társadalomhoz: ezután senki nem panaszkodhat, hogy őt valami elitista klikk elnyomja a lehetőségek útjából. Különösen, hogy semmiféle önjelölt hatalmi elit nincs jelen. Ez egy fontos, lényegi szempont, amit soha nem szabad kihagyni a gondolatmenetből. A rendszert olyanra kell kiépíteni, mégha utópisztikusan is hangzik egyesek számára, ahol ténylegesen mindenki a saját szerencséje és karrierje kovácsa és a lehető legkevésbé érvényesülnek a jól ismert urambátyámkodások. Mi ötleteket tudunk adni, de azért minden szakma minden egyes kis területét nem tudjuk definiálni.
A cél tehát adott, a társadalom okos, széles látókörű, elhivatott, nem elfogult, nem vagyonmániás és főleg nem hatalommániás egyedeire hárul a feladat, hogy a megvalósítás és fenntartás szakterületüket érintő apró részleteit kidolgozzák. Az egész rendszernek masszív egyensúlyokat kell magára építenie a saját hosszútávú fennmaradásának érdekében.
Nagy szavaknak tűnhetnek, de az emberiség jövője a tét. A már jelenleg is zajló civilizációs válság senkit nem fog kímélni. Azokat a pszichopatákat sem, akik előidézték.
Magyar
Angol
Német
Olasz
Orosz
Spanyol
Francia
Kínai
Lengyel
Román