Mint ahogy megállapítottuk, a közéletet lefizetett zsurnaliszták tömkelege alakítja.
Ez a műfaj a politikai témájú újságírásban a leggyakoribb. Minél önkényesebb egy országvezetés, annál gyakoribbak, de a nem megpiszkált választási rendszerű demokráciában is az újságok a mögöttük álló pénzemberek és politikusok véleményét harsogják és a másik oldalt ekézik. Máskülönben repülnek, mint a győzelmi zászló. A szisztéma az elfogultság és az elfogultság keltésének melegágya.
A Választóknak eközben felelősségteljes és racionális döntést kéne hozniuk, de a szándékosan torzított közeg ezt több ponton sem teszi lehetővé. A média rendkívüli módon felelős ezért, de az oktatási rendszer is ott lohol a nyomában. A hosszútávú anyagi függésbentartás pláne.
Az ilyen közeget éltető demagóg ígérgetéssel tele van a padlás. Ezek egyrészt érzelmekre hatnak a racionalitás helyett (szakértőket ritkán vagy soha nem lát egy ilyen ígéret), másrészt jól kimutatható hatalomvágyból születnek, harmadrészt az esetek többségében, ha valahogy mégis betartanák őket, külön kárt okoznak pl más népcsoportoknak vagy a költségvetésnek vagy az általános morálnak vagy még ki tudja minek, ugyanis nincs mögötte átgondoltság, hatástanulmány. Hasraütve születnek egy hirtelen jött folyosói ötlettől vezérelve.
Amit pl. a min. elnök ígért a populáció növelésével kapcsolatban, talán betartható fizikailag, viszont az eladósítással kifejezetten kárt okoz az érintetteknek, és más néprétegek kárára költ el olyan adófizetői pénzeket, amiket okosabban is el lehetne. Hatástanulmány (szokás szerint) abszolúte nincs, mert akkor hamar kiderülne, hogy ez így nem jó ötlet. Ráadásul ismerhető a célja: lojális szavazók kellenek neki. Minél több, annál jobb. Nem nézi, hogy milyen kárt okoz máshol, mert az alapcél felülír nála mindent és ezt olyan módon képes tálalni, amelyet a hívei nagykanállal esznek.
A racionális szavazást pl. onnan lehet felismerni, hogy
- nem ideológiai alapon dönt valaki, hanem számba veszi a valós körülményeket és adott esetben az ország érdekében akár a saját ideológiájával eltérő módon szavaz. Minden egyéb esetben érzelmi szavazás lesz, ami nem eredményez közérdekű eredményt.
- nem a képviselő kinézete, ruhája, hajviselete, hangja, beszédstílusa határozza meg a szavazást, hanem a programja.
- nem függésbentartott az illető. Bárki, aki bármilyen függésben van tartva (és ez bizony igencsak széleskörűen alkalmazott gyakorlat a világ minden táján), soha az életben nem fog racionális döntést hozni.
- a szavazó a hozzáértésre, de legalábbis a tájékozottságára alapozza a döntését
A hozzáértő ember ugye onnan ismerszik meg, hogy ért valamihez és erről bármikor, bárkinek számot is tud adni. A hozzáértő ember bármihez érthet, csak legyen képes ezt demonstrálni. Mivel a koncepciónk által előirányzott rendszer többek között ilyenek alapján állít fel kritériumokat, időnként számot kell adni róla. Ennek gyakorlati mechanizmusára nem kívánok kitérni, mert túl összetett és meghaladja az oldal céljait, miszerint egyelőre elveket fektetünk le. Ezek kidolgozását egyrészt később kell megejteni, másrészt elfogulatlan és újra csak hozzáértő emberekre kell bízni. A diploma jó dolog, de autodidakták is lehetnek jó szakértői valaminek.
A fentiek érvényesítésének legjobb gyakorlati módszere a Blind Audition (vakmeghallgatás).
Magyar
Angol
Német
Olasz
Orosz
Spanyol
Francia
Kínai
Lengyel
Román