A kőolaj, ami az emberi civilizáció építményének alapja, mindenütt jelen van. Az iparosított világban az általunk legyártott élelmiszer előállításához szénhidrogén alapú energiára van szükség (olaj vagy földgáz). A műtrágyák földgázból készülnek. A növényvédőszereket kőolajból állítjuk elő. Kőolajszármazékok hajtotta gépeket használunk a vetéshez, szántáshoz, utazáshoz, szállításhoz és csomagoláshoz. Az élelmiszert műanyagba csomagoljuk, az is kőolajszármazék. Minden műanyag kőolaj. A kőolaj mindenütt jelen van, széles körben használjuk. Ennek köszönhetjük, hogy a bolygón, ha nem is pontosan, de közel 8 milliárd ember él. Az olcsó és könnyen elérhető energia megjelenése - mely mellesleg több milliárd látástól vakulásig dolgozó rabszolga teljesítményének felel meg -oly szélsőségesen változtatta meg a világot a múlt század során, hogy a lakosság a tízszeresére nőtt. Biztos hallottátok már azt a kifejezést már, hogy robbanásszerű növekedési ütem. Hát ebben erről van szó, szó szerint berobbant a kőolaj az emberi társadalom életébe kritikusan megváltoztatva azt.
2050-re az olajkészletek a jelenlegi lakosság felét sem lesznek képesek ellátni, ha életmódunkon nem változtatunk. Hatalmas kiigazításra van szükség, hogy másképp éljünk. Ma a világon minden hordónyi újonnan feltárt kőolajra 6 hordónyit, öt évvel ezelőtt 4 hordónyit használtunk el minden újonnan feltárt hordónyi olaj fejében. Ez a felhasználás csak növekedni fog minden jövőben kitermelt hordóra nézve. Ami szerintem aggaszt, az az, hogy világszerte sehol sem tesznek komoly erőfeszítést a kormányzatok és ipari vezetők, hogy valamit változtassanak ezen. Vannak tétova próbálkozások több szélerőmű építésére, vannak kísérletek arra, hogy autóinkat picivel hatékonyabbá tegyük, de semmi forradalmi újítást nem látni. Minden intézkedés elenyésző apróság, és úgy gondolom, ez elég ijesztő. A kormányokat pedig olyan közgazdászok irányítják, akik nem szeretik hallani azt, amiről beszélünk, és a fogyasztást próbálják stimulálni, hogy visszaállítsák a hajdani virágzást, abban a reményben, hogy vissza tudják állítani a múltat. Folyamatos a növekedési elvárás. Egyre több és több pénzt nyomtatnak mindenféle fedezet nélkül. Tehát ha a gazdasági helyzet javul, és a híres növekedés újra visszatér, csak rövid életű lesz, mert rövid időn belül újra nekiütközünk a kínálat korlátjának, újabb árrobbanás, és még mélyebb válság következik. Úgy gondolom, ördögi körbe kerültünk. A gazdaságnövekedés fokozódik, majd az árak felmennek,végül minden bedől. Itt vagyunk a csúcson, az olajtermelés lejtőre került. Nincs lehetőség arra, hogy felgyorsítsuk az olajkitermelést, ami azt jelenti, hogy leállások következnek, az olajár visszaesik, ahogyan 2009-ben és az elmúlt évben is történt, de ahogy van egy kis "fellendülés", az olaj ára újra emelkedni fog. A világ olajtermelése jelenleg nagyjából 86 millió hordó naponta. Az elkövetkező 10 éveben hozzávetőlegesen 14 millió hordót mással kell helyettesíteni. És még nincs semmi, ami ennek a keresletnek akár 1%-át is fedezhetné. Ha nem teszünk valamit elég gyorsan, hatalmas energiahiány lép fel. Szerintem sürgősen kellene fejleszteni a fenntartható energiaformákat. Úgy gondolom, unokáink elképedve fognak erre visszatekinteni. "Hisz tudtátok, hogy egy véges mennyiségű áruról van szó... Hogy képzeltétek azt, hogy olyasmi köré építitek a gazdaságot, ami elfogy?"
A történelem során fajunk először néz szembe egy alapvető erőforrás kimerülésével, amely nélkül jelenleg nem vagyunk életképesek. A poén pedig az, hogy annak ellenére, hogy az olaj egyre ritkább, a gazdasági rendszer vakon erőlteti tovább ezt a rákfenés növekedési modellt... hogy az emberek újabb és újabb olajüzemű autót vegyenek, hogy emelkedjen a GDP (amely igen manipulatív mutató), és munkahelyeket teremtsünk. No, de ez egy elmebaj. Akkor mégis miért kell ezt erőltetni????
Nincsenek megoldások, amelyek helyettesíthetnék a szénhidrogén-gazdaság építményét?
Dehogy nincsenek! De az út, amelyet be kellene járni a változások eléréséhez nem járható be a piaci rendszer protokolljai szerint, amely az új megoldások bevezetését csakis a profit mechanizmusán keresztül teszi lehetővé. Ismerik azt a kifejezést, hogy nem rentábilis ugye? És hányszor hallottuk már.
A nagyvállalatok nem fektetnek megújuló energiába, mert egyenlőre nincs benne pénz sem rövid, sem hosszútávon. Tehát nincs rá pénzbeli ösztönzés, és ebben a rendszerben pénzbeli ösztönzés nélkül nem történik semmi. Az olajtermelés tetőzésre ráadásul csak egyike az egyre közeledő környezeti-társadalmi vonatszerencsétlenség számos következményének. A másik az édesvíz-készletek kimerülése. Az édesvízből, amely létünk alapeleme, máris hiány mutatkozik 2,8 milliárd ember számára, és a jelenlegi ütemben 2030-ra már 4 milliárd ember maradhat víz nélkül. Élelmiszertermelés: A szántóföldjeink, amelyeket jelenleg élelmünk 99,7%-ának megtermelésére használunk, 40-szer gyorsabban használódnak el, mint ahogy regenerálódni képesek, és az utóbbi 40 évben a szántóföldek 30%-a vált terméketlenné. Nem beszélve arról, hogy a szénhidrogén mai mezőgazdaságunk gerince, és ahogy fogy... úgy fogynak majd az élelmiszerkészletek is. Az erőforrásokat illetően általánosságban elmondható, hogy a jelenlegi fogyasztási szokások mellett 2030-ra már 2 bolygóra lesz szükségünk az ütem fenntartásához. Nem beszélve a különféle létfenntartó funkciót ellátó biorendszerek kihalási hullámokat és környezeti destabilizációt okozó folyamatos pusztulásáról.
Mindezen tényezők mellett ott a szinte exponenciális népességnövekedés, 2030-ra a bolygó lakossága meghaladhatja akár a 9 milliárd főt és ennek a növekedésnek főbb motorjai az elmaradott területen élő populáció.
2030-ig csupán az energiatermelésben 44%-os növekedésre lenne szükség, hogy a keresletet fedezni tudjuk. Újfent, mivel pénz az egyedüli tényező, mely cselekvésre buzdíthatna, hogyan várhatjuk el, hogy a bolygó akár egyetlen országa is meg tudja fizetni a hatalmas átalakításokat, amelyekkel forradalmasítható a mezőgazdaság, a vízfeldolgozás, az energiatermelés meg minden? Mikor az adósságok világméretű piramisjátéka lassan az egész világot megbénítja... Nem beszélve arról,hogy a most tapasztalható munkanélküliség megszokottá válik, a technológiai munkanélküliség természetéből adódóan. Nem lesznek új munkahelyek. Végül széleskörű társadalmi kilátásaink az alábbiak: 1970 és 2010 között a szegénység megduplázódott a fennálló rendszernek köszönhetően... a jelenlegi helyzetünk ismeretében valóban úgy gondolod, hogy más is jöhet, mint a szegénység újabb kétszereződése... mint még több szenvedés és tömeges éhínség?
Már nem lesz semmiféle fellendülés. Ez nem egy elhúzódó válság, melyből egy napon kikecmergünk. Úgy gondolom, hogy az elkövetkező gazdasági összeomlásokat súlyos civil lázongások fogják követni. Amikor a munkanélküli segélyt nem fizetik, mert az államoknak nincs pénze rá. Majd amikor a helyzet annyira elmérgesedik, hogy az emberek elvesztik hitüket megválasztott vezetőikben, változást fognak követelni, ha közben meg nem öljük egymást, vagy el nem pusztítjuk a környezetet. Én csak attól tartok, hogy elérkezhetünk a ponthoz, ahonnan nincs visszaút és ez végtelenül aggaszt.
Világos, hogy egy hatalmas átalakulás küszöbén áll az emberiség... Amivel jelenleg szembesülünk, az egy alapvető változása múlt századból ismert életvitelhez képest. A gazdaság és a bolygó erőforrásai között muszáj kapcsolatnak lennie, legyen az erőforrás akár maga az állatvilág vagy a növényvilág; az óceánok egészsége vagy bármi más. A pénzalapú gondolkodásmód addig nem nyugszik, míg az utolsó emberi lény el nem pusztul. A bennfentesek csoportja bármit meg fog tenni, hogy hatalmon maradjon, és ez az, amit észben kell tartanod. Bevetnek katonaságot, hazugságokat... bármit, ami rendelkezésükre áll a hatalmon maradáshoz. És sosem fogják feladni, mert nem ismernek egyetlen más rendszert sem, mely életben tartaná a rendszerüket...
Magyar
Angol
Német
Olasz
Orosz
Spanyol
Francia
Kínai
Lengyel
Román